Boldogságóra Program

Október
Pozitív énkép – Önmagam felfedezése és az első benyomás ereje
Intézmény: Vay Ádám Technikum, Szakképző Iskola és Kollégium, Baktalórántháza
Osztály: 10.A – Társastánc csoport
Foglalkozás: Viselkedéskultúra – Boldogságóra Önbizalom Program
Az októberi Boldogságóra foglalkozáson az önismeret, a pozitív énkép és a kulturált önkifejezés került a középpontba. A három egymásra épülő feladat során a tanulók először egy belső biztonságot adó helyet képzeltek el, ezt követően példaképeikről gondolkodtak, végül játékos döntési helyzeteken keresztül vizsgálták meg, hogyan befolyásolja viselkedésünk az első benyomást.
________________________________________
Óravázlat
1. Képzeletbeli utazás (10–15 perc)
Az órát egy rövid relaxációval kezdtük. A tanulók kényelmesen elhelyezkedtek, becsukták a szemüket, majd néhány mély lélegzet után egy vezetett képzeletbeli utazásra indultak.
Arra kértem őket, hogy képzeljenek el egy helyet, ahol teljes biztonságban érzik magukat. Ez lehetett egy valós emlék, egy gyerekkori kedvenc hely vagy akár egy teljesen elképzelt világ.
Segítő mondatok:
• Képzeld el, hogy megérkezel egy helyre, ahol mindig jó lenni!
• Mit látsz magad körül?
• Kik vannak veled?
• Mit mondanak neked?
• Mitől érzed azt, hogy itt önmagad lehetsz?
• Mit vinnél magaddal ebből az érzésből a hétköznapokba?
A gyakorlat végén néhány önként jelentkező megosztotta élményeit. A legtöbb történetben ugyanazok az értékek jelentek meg: biztonság, elfogadás, nyugalom és támogató kapcsolatok.
________________________________________
2. Az én hősöm (15–20 perc)
A következő feladatban minden tanuló választott egy olyan embert, akit valamilyen tulajdonsága miatt példaképének tekint.
Nemcsak ismert emberek kerültek elő, hanem családtagok, tanárok, sportolók és olyan hétköznapi emberek is, akik kitartásukkal, emberségükkel vagy munkájukkal inspirálják őket.
A feladat során három kérdésre keresték a választ:
• Miért őt választottam?
• Milyen tulajdonságai inspirálnak?
• Mit szeretnék én is megtanulni tőle?
Példamondatok:
• Azért tisztelem, mert mindig kitart a céljai mellett.
• Szeretem benne, hogy mindenkihez kedves.
• Megtanított arra, hogy a hibákból is lehet tanulni.
• Szeretnék én is ilyen bátor lenni.
A beszélgetés végén közösen megfogalmaztuk, hogy a példaképek nem azért fontosak, mert hibátlanok, hanem mert megmutatják, milyen értékek felé szeretnénk mi magunk is fejlődni.
________________________________________
3. Válassz! – Mit üzensz először? (10–15 perc)
Az óra zárásaként a Válassz! játék következett.
A terem két oldalát két válaszlehetőség jelölte. Minden kérdés felolvasása után a tanulóknak gyors döntést kellett hozniuk, majd odaállniuk ahhoz a válaszhoz, amelyet vállalhatóbbnak vagy kevésbé kellemetlennek éreztek.
Néhány kérdés, amelyet használtunk:
• Inkább túl laza legyél, vagy túl kimért?
• Inkább végig magadról beszélj, vagy alig mondj valamit?
• Inkább túl közel állj valakihez, vagy hátrálj végig?
• Inkább mindenen viccelődj, vagy mereven feszengj?
• Inkább a telefonodat nézd, vagy mereven bámulj?
• Inkább mindent belekérdezz, vagy alig reagálj?
Miután mindenki választott oldalt, néhány tanuló megindokolta döntését. A beszélgetések során nem az volt a cél, hogy megtaláljuk az egyetlen helyes választ, hanem hogy felismerjük: az első benyomást számtalan apró viselkedési jel alakítja.
A feladat végén közösen összegyűjtöttük, milyen tulajdonságok tesznek valakit első találkozáskor szimpatikussá és bizalomkeltővé.
A diákok többek között ezeket említették:
• természetes mosoly,
• szemkontaktus,
• figyelmes hallgatás,
• udvarias megszólítás,
• érdeklődés a másik iránt,
• magabiztos, de nem hivalkodó viselkedés.
________________________________________
Tapasztalataink
A vezetett képzeletgyakorlat segített lelassítani és ráhangolódni az órára. Az Az én hősöm feladat során személyes történetek is előkerültek, amelyek közelebb hozták egymáshoz a csoport tagjait. A Válassz! játék új lendületet adott a foglalkozásnak: a diákok örömmel mozogtak, bátran vállalták véleményüket, és érdeklődéssel hallgatták egymás indoklásait. Többször is kiderült, hogy ugyanarra a helyzetre több elfogadható megoldás is létezik, és hogy a kulturált viselkedés gyakran a két szélsőség közötti tudatos egyensúlyt jelenti.
________________________________________
Zárógondolat
Az önbizalom nem csupán azt jelenti, hogy hiszünk magunkban, hanem azt is, hogy képesek vagyunk hitelesen megmutatni önmagunkat másoknak. A társastáncban éppúgy, mint a mindennapi életben, az első benyomást a viselkedésünk, a kommunikációnk és az egymás iránti figyelmünk alakítja. Ezek tudatos fejlesztésével nemcsak magabiztosabbá, hanem nyitottabbá és elfogadóbbá is válhatunk.

Képek