Boldogságóra Program

A foglalkozást a jól ismert Boldogságóra dallal kezdtük. A mozgásos-zenés játék segített az érzelmi ráhangolódásban. A gyermekek számára a ritmus és az ismétlődés biztonságérzetet nyújtott, a dalra végzett egyszerű utánzó mozgások (pl. taps, ringatózás) fejlesztették a nagymozgást és az utánzási képességet. A gyerekek csukott szemmel (vagy aki nem szerette volna, kendő nélkül) kóstolhattak meg egy-egy szem édes gyümölcsöt, vagy kaphattak egy kellemes tapintású textilt. Az apró örömöt itt az érzékszervekre való fókuszálás jelentette. A gyerekek megtanulták kifejezni (akár nonverbálisan, mosollyal, hüvelykujj-felmutatással), ha valami kellemes élményt nyújtott számukra. Szappanbuborékokat fújtunk, a gyerekeknek, majd el kellett kapniuk őket. Minden elkapott vagy kipukkant buboréknál örömöt fejeztünk ki. A gyerekekkel közösen összegyűjtöttük, mi okoz nekik apró örömöt a mindennapokban (pl. egy ölelés, a kedvenc játék, a napfény). Azok a gyermekek, akik verbálisan kevésbé kifejezőek, rajzok vagy előre kivágott képek segítségével választhatták ki az őket boldoggá tévő dolgokat, majd ragaszthatták fel a csoportszoba Boldogság-fájára. A gyermekek körében csökkent a feszültség, a közös, tét nélküli játékok (mint a buborékfújás) oldották a szorongást. A gyermekek vizuális és szenzoros csatornákon keresztül sokkal mélyebben tudtak kapcsolódni a témához, mint a tisztán verbális beszélgetések során. A foglalkozás végére a csoportkohézió erősödött, a gyermekek egymás örömének is képesek voltak részben örülni (pl. tapsoltak egymás sikereinek).

Képek