A mi hálánk

Boldogságóra program
Hála gyakorlása tevékenységterv
Tevékenység ideje: 2025. Szeptember
Tevékenység támája: Hála érzésének felismerése és kifejezése
Tevékenység helyszíne: EBÓI Ney Ferenc Tagóvodája
Tevékenység Célja:
• A gyerekek megtanulják felismerni, miért lehetnek hálásak.
• Képesek legyenek megfogalmazni egyszerű hálaüzeneteket.
• Érzelmi intelligenciájuk fejlődjön.
Fejlesztési területek:
• Érzelmi intelligencia
• Szókincsfejlesztés
• Kifejezőkészség
• Társas kapcsolatok
• Kreativitás
Tevékenység előkészítés, eszközök:
• Hálafa kartonból
• Színes lapok, filcek, színesceruzák, zsírkréta, ragasztó, olló.
• „Hála szívecskék” sablon, előre kivágott szívek.
• Relaxációs zene ipaden
• Csoportszoba előkészítése.
Tevékenység menete
1. Ráhangolódás
• Körbe ülünk, halk zene szól a háttérben.
• Kérdés: „Mi az, ami ma örömet okozott neked?”
• Rövid beszélgetés: „Mi az, amit kaptál valakitől, amiért örültél?”
2. Mesélés – Élményszerű tanulás
Mese: „Köszönöm, kismanó!” (1. számú melléklet)
• A mese után kérdések:
o „Miért volt hálás a kismanó?”
o „Te mikor mondtad utoljára azt, hogy ‘köszönöm’?”
o „Te kinek szeretnél köszönetet mondani?”
3. Kreatív tevékenység – Hálaszívecskék (2. számú melléklet) készítése
• Minden gyermek választ egy szívet.
• Kidíszítik, színezik, rajzolnak rá valakit vagy valamit, amiért hálásak.
• Kérésre ráírom a gyerek elmondása alapján, hogy „Hálás vagyok, mert….”
4. Hálafa (2. számú melléklet) készítése
• A gyerekek felragasztják a szívecskéket a „Hálafára”.
• Együtt megnézzük, mi mindenért lehetünk hálásak.
• Közösen megköszönjük egymásnak a részvételt: taps, ölelés, pacsi formájában.
Zárókör – Megosztás és hála kifejezése
• Mindenki elmondhatja: „Ma hálás vagyok azért, mert…”
• Mi felnőttek is elmondjuk, mért vagyunk ma hálásak.

FELHASZNÁLT FORRÁS:
 Bagdi Bella, PROF. Dr. Bagdy Emőke, Tabajdi Éva: Boldogságóra kézikönyv pedagógusoknak és szülőknek. Mental Focus Kiadó. Budapest, 2017 – 2023. augusztus (2. kiadás), 47. – 63. old.

Mellékletek:

1. sz. melléklet
Köszönöm, Kismanó! (Saját mese)
Egyszer volt, hol nem volt, egy őszi színekben pompázó fa tövében élt egy apró kismanó, akit úgy hívtak: Köszike.
Köszike manó nem volt varázsló, nem is repült, de volt egy különleges képessége: mindenért tudott hálás lenni.
Ha reggel felkelt a nap, így szólt:
– Köszönöm, Napocska, hogy melegítesz engem!
Ha a madarak csicseregtek, tapsolt egyet:
– Köszönöm, kis madár, hogy ilyen szépen énekelsz!
Ha kapott egy almát az őzikétől, mosolyogva mondta:
– Köszönöm, őzike! Finom és ropogós!
Egy nap, ahogy sétált az erdőben, meglátta, hogy a nyuszi szomorúan üldögél.
– Mi a baj, Nyuszkó? – kérdezte Köszike.
– Senki sem mondta ma, hogy köszönöm… pedig adtam répát a mókusnak, és segítettem a süninek összeszedni a leveleket… – sóhajtott Nyuszkó.
Köszike elmosolyodott, és odaugrott:
– Akkor most én mondom: köszönöm, Nyuszkó, hogy ilyen kedves vagy!
És a kismanó megölelte a nyuszit.
Nyuszkó szeme felcsillant.
– Tényleg? Ez igazán jólesett! Akkor én is megpróbálom mondani másoknak, hogy köszönöm!
Innentől kezdve az erdőben valami megváltozott.
Mindenki gyakrabban mondta:
– Köszönöm!
– Köszönöm, hogy játszol velem!
– Köszönöm, hogy megosztod a játékodat!
– Köszönöm, hogy segítettél!
És tudod mi történt?
Mindenki boldogabb lett.
Köszike pedig a fák árnyékában pihent, és halkan dúdolta:
– Egy kis „köszönöm”, egy nagy mosoly, ettől lesz szép ez a nap, bizony ám!
Itt a vége, fuss el véle, és mondd ma is valakinek: „Köszönöm!”
2. számú melléklet
„Hálafa – Hálaszívecskékkel”