Fenntarható boldogság

Fenntarható boldogság

Fenntartható boldogság
Koshi csengő, Mazsola báb a megérkezés-a gyerekek ülnek a szőnyegen körben.
Búcsúzni jött Mazsola, az utolsó alkalomra, még egy közös beszélgetésre.
Hoztam egy mesét, meghallgatjátok?-kérdezem a gyerekektől.
A mai mese Szutyejevtől van és arról szól, hogy mi tesz valakit boldoggá, A sün,akit meg lehet simogatni.
Utána közösen megbeszéljük, hogy mi tette boldoggá a sünit-a simogatás és a jó szó.
gyorsan ki is próbáljuk, hogy vajon minket is boldoggá tesz-e? Mindenki megsimogatja a jobb és bal oldali szomszédjának a hátát, majd kezet is fogunk a szomszédainkkal, majd megfogjuk egymás kezét és egy nagy körré válunk közösen.
Visszatekintünk az évre, felidézzük a Boldogságóra témáit, visszaemlékeznek egy-egy mozzanatra pl a hálabefőttre, vagy egy-egy helyszínre-tornateremre vagy egy mesére-a színszörnyre. És persze az állandó szereplőre, Mazsolára. Meglepő, milyen sok emlékük van, mennyi minden eszükbe jut.
Felemlegetjük az idei év klassz dolgait is, amiket szerettek csinálni, amiben jól érezték magukat-akár bent a csoportszobában egy kedves játék, akár egy külső program-kirándulás vagy ovis program-egy bábszínház.
Nem marad más hátra, minthogy lezárjuk a közös évet, elbúcsúzzunk-külön azoktól, akik már szeptemberben iskolába mennek.
Megbeszéljük a boldogság kerék szimbólumait, még egyszer utalva az alkalmakra, aztán visszaülnek az asztalokhoz és kiszínezik a rajzot.
A végén a szőnyegen körbeállnak, míg lefektetem a kerekeket és lefényképezem azokat.
A Koshi hangjaival búcsúzunk egymástól.

Képek