Boldogságóra Program

Ülök és gondolkodom…

A kis Napraforgókkal idén kilencedik alkalommal vettünk részt a Boldogságóra programban.

Végigpörgettem magamban az elmúlt évet, és sorra eszembe jutottak élmények, érzések és emlékek. Mintha minden hónap egy-egy apró darabja lenne annak, amit közösen építettünk ebben az évben. Minden téma egy-egy fontos üzenetet, tanulságot és közösen megélt pillanatot idézett fel bennem.

Szeptemberben, a hála hónapjában elsősorban kolléganőimnek, Melinda néninek és Adél néninek mondok köszönetet, akikre a mindennapokban mindig számíthatok. Hálás vagyok a szülők bizalmáért is, hogy ősszel bennünket választottak és ránk bízták kisgyermekeiket.

Október az optimizmus jegyében telt. A téma megerősített abban, hogy a nehézségeket érdemes más szemmel nézni, és mindig a megoldásokat keresni – akkor is, amikor nem minden egyszerű.

Novemberben, a barátság hónapjában ismét megtapasztaltam, milyen fontos az a szakmai és emberi háttér, amelyet kollégáim jelentenek a mindennapokban. Ez a csendes, de biztos jelenlét sokszor többet adott, mint amit szavakba lehetne önteni.

December a jó cselekedetek hónapja különösen közel állt a szívemhez. Képeslapokat készítettünk nyugdíjasok számára, külön figyelve azokra, akik magányosan élnek, hogy egy kis figyelmet és melegséget vihessünk számukra. Adventi délutánunkon a családokkal közösen barkácsoltunk és ünnepeltünk, és ezek az együtt töltött pillanatok valódi közösséggé formáltak minket.

Januárban célokat tűztünk ki, februárban pedig ezek megvalósításán dolgoztunk kitartással és bátorsággal, lépésről lépésre haladva, egymást erősítve.

Március az apró örömök hónapja volt. Adél néni elnyerte a Hónap Pedagógusa címet, ami méltó és őszintén megérdemelt elismerése a munkájának. Ebben a hónapban a városunkban megrendezett Boldogságóra találkozón gyermekeinkkel felléphettünk Bagdi Bella előtt, ami mindannyiunk számára felemelő élmény volt. A Boldogság világnapján pedig szívecskéket osztottunk az embereknek, hogy egy kis kedvességet csempésszünk a mindennapjaikba. Külön megható élmény volt, amikor megláttuk, hogy egy buszsofőr a tőlünk kapott ajándék szívecskét azóta is a buszában tartja.

Áprilisban a megbocsátás került középpontba. Játékos, élménypedagógiai eszközökkel segítettük a gyermekeket az érzelmek megértésében és feldolgozásában. Szép volt látni, ahogy fokozatosan megtanulják elengedni azt, ami nehéz.

Májusban a mozgás és a közös élmények domináltak. Rendhagyó anyák napi programunkon az édesanyákkal együtt mozogtunk és játszottunk, ami különleges és meghitt közösségi élményt adott. Számos kirándulás, séta és közös program gazdagította a hónapot, köztük egy emlékezetes nap Tatán, melyet soha nem feledünk.

Júniusban számot vetettünk az évvel. A gyermekek egész éves alkotásaiból rajzkiállítást rendeztünk a helyi közösségi házban, ahol a Boldogságórák munkái is külön helyet kaptak. Jó volt visszanézni mindarra, ami hónapról hónapra született.

Büszkén és hálával tekintek vissza erre az évre. Csendes, de fontos pillanatokból állt össze, amelyek együtt adnak értelmet mindannak, amit nap mint nap teszünk.

És már most ott van bennem a várakozás a folytatás iránt, hiszen a következő tanév a tizedik, jubileumi évünk lesz.

Szívből köszönöm a gyermekeknek, a szülőknek és kollégáimnak, hogy együtt járják velem ezt az utat.

És nem utolsó sorban köszönet Nektek is! Köszönjük a társasjátékot és az elismerő szavakat, melyek ebben az évben is sokat jelentettek.

Képek