Boldogságóra Program

A foglalkozást „A robbanásra kész rakéta” játékkal indítottuk, mellyel megszabadultunk az összes feszültségtől.
A téma bevezetéseként Franklin és a megbocsátás c. mesét meséltem el a
gyerekeknek. Majd felidéztünk olyan helyzeteket, amikor valaki
megbántotta őket vagy éppen ők tettek olyan dolgot, amivel megbántottak és szomorúvá
tettek valakit. Beszélgettünk ezeknek a veszekedéseknek, vitáknak a megoldásáról is, hogyan végződött, hogyan sikerült kibékülni, a megbocsátás milyen érzéssel töltötte el őket.
Elővettük az érzelemkártyáinkat is és a gyerekek arckifejezéseiből próbáltuk
beazonosítani az érzelmeket, melyekhez próbáltunk személyes élményeket is társítani. Ezután mindenki megrajzolhatta, kiszínezhette a saját arcát is, ahogyan érzi magát, amikor megbocsátanak neki.
Színezés közben meghallgattuk a Ho’oponopono dalt, kértem őket, hogy figyeljék meg milyen
varázsszavakat hallanak a dalban.
Ezt a Kibékülünk? játék követte. A Kinek nincsen párja dalra mindenki párt választott
magának, akivel játékiból csúnyán összevesztünk, mégpedig úgy, hogy elővettük a
legcsúnyább, legharagosabb nézésünket, mintha nagyon dühösek volnánk a párunkra.
Utána kézfogással, mondókával kibékültünk.
„Béke, béke, barátság, mi volt ez a szamárság?
Semmi, semmi barátom, csak egy lyuk a gatyádon.”
” Béke, béke barátság, összeveszni szamárság.
Ha mi egyszer összeveszünk, azon nyomban kibékülünk! Ölelés!!!”
A Jön a zombi játék után meghallgattuk a Hahó együttes Barátság c. dalát. A zenére
szabadon mozoghattak, táncolhattak, a refrénre (Béke, béke barátság, mi volt ez a
szamárság….) párt választottak maguknak, akivel kisujjfogással „kibékültek”.

Képek