Utolsó boldogságóránk

Utolsó boldogságóránk

A júniusi boldogságóránkat most játékkal kezdtük: az ölelésláncban sorra megöleltük egymást, a szeretetfolyosón áthaladva pedig szép, önbizalom növelő, kedves tulajdonságokat mondtuk egymásnak. A Szívmanó kártyajátékkal folytattuk a foglalkozást, először az általam elkezdett mondatokat fejezték be a gyerekek (pl. Szomorúnak érzem magam, amikor…, Fájt, amikor…, Örömöt érzek, amikor…), majd választottak maguknak egy-egy kártyát, elmondták, miért választották azt, milyen érzést vált ki belőlük (pl. pici ajándékot kapni, kirándulni, zenét hallgatni…). A csoportunk fele jövőre iskolába megy, beszélgettünk arról, hogy mi vár rájuk, és arról, hogy nem kell félni az újtól, az ismeretlentől. A kitartásról, a célunk eléréséről hozott utoljára nekik Boldog Dóra egy mesét (Mese a kitartásról és az optimizmusról). A mese után zenehallgatás közben (Bagdi Bella: Jobb veled a világ) a gyerekek kiszínezték a Boldogságfüzért és készítettünk a faliújságra egy puzzle-t.

Képek