Boldogságóra Program

Boldogságóra – 2026 április – A bocsánat varázsereje / Tündéri út a kibéküléshez
A Boldogságóra központi témája a megbántás, a bocsánatkérés és a kibékülés volt ebben a
hónapban.
Már a hónap kezdetén kineveztünk két párnát, mely a “megbocsátást párnái” lettek.
Konfliktus esetén erre ültek a gyerekek és együtt megbeszéltük a problémát, majd
segítettünk megoldani, vagy legalább kompromisszumot kötni. A végén a kisujjak
kulcsolásával elmondták a gyerekek a kibékülő mondókát. (“Béke, béke barátság,
összeveszni szamárság. Ha mi egyszer összeveszünk, azon nyomban kibékülünk.”)
Az egyik héti mese-vers tevékenysébe ágyaztam be a komlex Boldogóra foglalkozást, mely
során a gyermekekkel közösen beszélgettünk arról, mi történik, ha megbántjuk egyik
társunkat, és milyen módon lehet ezt helyrehozni.
A bevezető részben a Boldogságóra könyvben található verssel kezdtem, (“Ha valakit
megbántottál, akit nagyon szeretsz…”) amely a mesében is szerepel. A vers felolvasása
után kérdéseket tettem fel a gyermekeknek, melyek segítségével ráhangolódtunk a témára.
A gyerekek nagyon szép válaszokat adtak arra, hogy mit mondhatunk, ha megbántunk
valakit: például „bocsánat” vagy „ne haragudj”. Ezt követően arról is beszélgettünk, hogyan
lehet kibékülni, amelyre olyan válaszok születtek, mint a kézfogás vagy az ölelés.
Ezután felolvastam Bezzeg Andrea: „Tündéri bocsánat” című meséjét, amely tovább
mélyítette a téma feldolgozását. A mese után egy interaktív, énekes rész következett:
meghallgattuk Bagdi Bella „Ho’oponopono” című dalát, majd ehhez kapcsolódóan közös
tevékenységeket végeztünk.
A foglalkozás egyik központi eleme egy dramatikus játék volt, melyben egy szivárványkendő
segítségével kialakítottuk a „boldogság szigetét”. A kiscsoportos gyermekek a szigeten élő
bennszülötteket alakították, míg a nagycsoportosok a „szomorú kerekerdőben” éltek. A
történet szerint egy király – koronával és palásttal – két lovagjával és egy tudóssal útnak
indult, hogy megtalálja a boldogságot. Amikor megérkeztek a szigetre, a bennszülöttek a
„Ho’oponopono” kifejezéssel köszöntötték őket, először egy gyermek, majd az egész
csoport. A király tudósa kiderítette a benszülöttektől, hogy a kifejezés azt jelenti “hibát
javítani”, ami hozzájárul a boldogságukhoz. Ezt a tudást király hazavitte az erdejébe, ahol
ezután boldogan élhetett az ő népe is.
Ezt követően a gyermekekkel közösen gyakoroltuk a következő kifejezéseket: „sajnálom”,
„kérlek, bocsáss meg”, „köszönöm”, „szeretlek”, valamint a „Ho’oponopono” szót. A
gyakorlást egy játékos tevékenységgel mélyítettük el: egy tündér varázspálcával járt körbe,
és akihez közeledett, annak gyorsan ki kellett mondania egy varázsszót. Aki időben
kimondta, az „megmentette magát”, aki nem, azt a tündér „kővé változtatta”. Ez a játék
segítette a szavak gyors előhívását és érzelmi átélését.
A foglalkozás levezetéseként a gyermekek egy-egy szívet rajzoltak a barátjuknak, amelyet
„barátság szíveként” ajándékoztak egymásnak. Ez a tevékenység szimbolikusan is
megerősítette a barátság és a megbocsátás fontosságát.

A foglalkozások során a gyermekek játékos, élményszerű módon tapasztalhatták meg a
bocsánatkérés és a megbocsátás jelentőségét, valamint azt, hogy a kedves szavak és
gesztusok hogyan járulnak hozzá a harmonikus közösségi kapcsolatok kialakításához.

Képek