Boldogságóra Program

A boldogságórát relaxációs gyakorlattal vezettük be, majd a ráhangolódást követően beszélgettünk azokról a konfliktusokról, nehéz helyzetekről, melyeket a gyerekek az aznapi szabad játék alatt éltek meg. A gyerekek közül néhányan elmesélték sérelmeiket a másikkal szemben, s a rávezető kérdéseket és az érzelmek visszatükrözését követően legtöbbször az derült ki, hogy azért „bántott” a másik fél, mert szeretett volna kapcsolódni a társához/társaihoz, de elutasították. Így a gyerekek könnyebben megértették egymást, s öleléssel oldották fel a konfliktust. Azt is megbeszéltük, hogy azért fontos a megbocsátás, mert ezzel mind a két fél jobban érzi magát, az is, aki bántott és az is, akit megbántottak. A varázsszavakat is elmondtuk, amik segítenek a nehéz érzéseket könnyebbé tenni és abban is, hogy kifejezzük a másiknak, hogy sajnáljuk, amit tettünk.
Az előző napi beszélgetőkörben körbeadtunk egy szív alakú dobozt, s mindenki mondott egy-egy szót, mi lehet a szívben. Nagyon jó gondolatokat osztottak meg egymással a gyerekek. A szeretet, jóság mellett elhangzott a vér, s az is, hogy a szívünk bennünk van, s ha „eltörik a szívünk, akkor nem leszünk boldogok”. Rávezető kérdésekkel azt is megbeszéltük, hogy nem csak szeretet és jóság lehet a szívünkben. Előfordulhat, hogy szomorúságot, haragot is érzünk. Ez is természetes, és ezeket a nehéz érzéseket is elűzhetjük a varázsszavak segítségével. A dobozt kinyitottuk, s egy bábot találtunk benne, aki az anyukát jelképezte. Megbeszéltük, hogy hálát is érzünk a szívünkben, például azért, mert az anyukánk miattunk nagyon sok mindent tesz.
A közelgő anyák napja jegyében visszautaltunk az előző napunkra, s ötleteket mondtak a gyerekek, mit tehetnének, hogy megkönnyítsék az anyukájuk mindennapjait. Azt is megbeszéltük, hogy az anyukák is lehetnek fáradtak, szomorúak, néha dühösek, ugyanúgy, mint a gyerekek, de attól függetlenül mindig ugyanúgy szeretik a gyerekeiket.
A beszélgetést követően Bagdi Bella „Repülj velem” című dalára táncoltunk közösen.
A táncot elcsendesedés követte. Behunytuk a szemünket, elképzeltük, hogy a gyerekek az anyukájuk ölébe „kerültek”. Megérezték, hogy bármit is tesznek, akkor is szeretve vannak. Elmondtuk az „anyukáknak” is a varázsszavakat, majd „visszatértünk”.
A boldogságóránkat öleléslánccal zártuk.

(A relaxációhoz felhasznált irodalom: Orvos-Tóth Noémi: Gyermek Mindfullness Kártyák; Bagdi Bella, Prof. Dr. Bagdy Emőke, Tabajdi Éva: Boldogságóra kézikönyv pedagógusoknak és szülőknek (3-6 éveseknek)

Képek