Boldogságóra Program

KÓPÉ KLUB

Relaxációs gyakorlatnak a „Pillangó ölelés”-t választottam.
A csoportban használt érzelem táblánál
– egyenként elmondták, hogyan érzik magukat, most,miért?
„Összegyűrt szív” játékkal folytattuk a foglalkozást:
Eszköz: Egy nagy, piros papírszív.
Menet: Megmutattam a gyerekeknek a szép, sima szívet. Mondjunk példákat olyan helyzetekre, amikor valakit megbántanak (pl. „elvették a játékomat”, „csúfoltak”). Minden példánál gyűrtem egyet a papíron.
Jóvá tehetjük, vagy már örökre elrontottuk? Hogyan tehetjük jóvá?
Bocsánatot kérünk.
Van négy varázsszó, amivel jóvá tehetjük, ha valakit megbántottunk, ha valamit elrontottunk!
Sajnálom – Kérlek bocsáss meg! -Köszönöm! – Szeretlek!
Játék: a körben ülő gyerekek egymás után mondják sorban ezeket a szavakat! – több körben
Amikor már jól megy, egy-egy mondatra símitok egyet a szíven.
Tanulság: Amikor bocsánatot kérünk, a szívet megpróbáljuk kisimítani, de a gyűrődések (a fájdalom nyoma) egy kicsit ott maradnak. Ezért fontos, hogy vigyázzunk egymásra.
Megerősítettem azt is, ami már korábbi foglalkozásokon elhangzott, hogy nem csak másoknak bocsátunk meg, hanem magunknak is! Ez nem jelenti azt, hogy bánthatunk másokat, vagy magunkat.
Mondhattak egy – egy példát, amikor haragudtak magunkra, szégyellték magunkat, elmondták, hogyan kértek bocsánatot, mi történt azután.
Ezután az érzelmi poggyász cipelésének érzékeltetésére tértünk rá.
Megbeszéltük, hogy jó lenne-e mindig dühösnek, haragosnak lenni? Miért?
Van ehhez egy játékom!
Vegyen elő mindenki egy nagy fakockát (csoportunk kedvelt építőjátéka a nagyméretű, kb. fél kg súlyú építőkocka) !
Nevezd el ezt a kockát úgy, mintha egy rossz érzésed volna, amikor dühös, haragos voltál! Pl. Mérges vagyok a barátomra, mert ma mással játszott.
Tedd be ebbe a szatyorba!
Most ezzel fogunk feladatokat végezni!
Fogd a szatyrot, és ugrálj páros lábon!
emeld fel a karod!
húzd a földön!
– mindenki próbálja ki, majd ugyanezeket üres szatyorral is! Melyikkel volt könnyebb?
Pont ilyen nehéz a lelkünknek is az érzelmi terhek cipelése. Lassít az utunkon, elvonja a figyelmünket a minket körülvevő jó, boldogító dolgokról.
Amikor megbocsátunk, letesszük az érzelmi poggyászunkat, megkönnyebbülünk.
Elmondtam azt is, hogy ez nem jelenti azt, hogy sosem lehetünk csalódottak, szomorúak, bánatosak, megbántottak, és nem is kell hagyni, hogy mások bántsanak bennünket.
Törekedjünk arra, hogy hogy ne időzzünk el sokáig a rossz érzéseinknél, ne őrizgessük őket, ne vigyük magunkkal, hanem próbáljuk lerakni, elengedni.
A foglalkozás lezárásaként szívecskéket színeztünk, amit a közösen készített „megbocsátás fájára” ragasztottak fel.
Közben Bagdi Bella Ho’oponopono c. dalát hallgattuk.

Képek