Boldogságóra Program

Apró örömök a boldogság világnapján

Első alkalommal a beszélgetőkörünket egy már jól ismert mondókával kezdeményzetem:
„Ezzel látok, meg ezzel is,
ezzel hallok, meg ezzel is,
ezzel érzek illatot,
ezzel mindent bekapok,
ezzel fogok,
ezzel járok,
boldoggá csak ezzel válok!”

Beszélgettük arról, hogy ez vajon mit is jelenthet? Ki-mitől érzi magát boldognak?
Felidéztük az érzékszerveinket, és vajon melyik – milyen boldogságot adhat nekünk?
Például ezek hangzottak el:

– „boldog vagyok, ha a családomat látom „
– „boldog vagyok, ha a kedvenc dalomat hallom”
– „boldog vagyok, ha egy finom virág illatát érzem”
– „boldog vagyok, ha a kedvenc ételemet ehetem”
– „boldog vagyok, ha megölelhetem a barátomat.”

Ekkor említettem meg a gyerekeknek, hogy mi is megünnepelhetjük a közeledő Boldogság Világnapját, méghozzá olyan módon, hogy BÓK-okat oszthatnánk egymásnak, de akár másoknak is, az óvodán kívül.
Vajon milyen bókokat adhatnánk egymásnak, vagy másoknak?
„Olyan jó, hogy te vagy a barátom!”
„Szeretem, ha mosolyogsz!”
„Olyan jó, hogy megszülettél!”
„Te vagy az én Szépségem!”
„Szép a ruhád!”
„Szeretem, amikor itt vagy az oviban velem!”
„Köszönjük a gondoskodást!”
„Köszönjük, hogy vagytok nekünk!”

Ekkor az érdeklődő gyerekeknek elmeséltem Szőlő Szelli történetét, arról, hogy:
„Milyen a manószeretet?”
A történet végén megbeszéltük, milyen jó, hogy mindenki szerethető valamiért, és persze kipróbáltuk milyen fantasztikus érzés a „szeretetzuhany”, amit azóta is gyakran előveszünk a hétköznapi játéktevékenységek során is, hiszen maradandó élményt nyújtott a jelen lévő gyerekeknek, de a felnőtteknek is!
Ebben a felfokozott, boldog lelki állapotban átnyújtottam nekik, az én ajándékomat, ami egy apró ajándék képecske, egy kis süni társaságában, néhány kedves üzenet, egy kis „BÓK” .

A következő napon, 2026. március 20-án mi is megünnepeltük a Boldogság Világnapját!
A délelőtt folyamán kedveskedtünk a logopédus néninek, de kiléptünk az óvoda falai közül, és elvittük a gyerekek Bókjait az Önkormányzat dolgozóinak, és átadtuk a Bókokat a település jegyzőjének is, ahol nagy örömmel fogadtak minket, és cserébe még vendégül is látták az érkező gyerekeket egy kis gyümölcslével.
A következő állomásunk az iskola volt, ahol átadtuk a tanító néniknek az ovisok kedvességeit, amit ott is nagy örömet okozott mindenkinek.
Végül az orvosi rendelőbe is jutott a gyerekek Bókjaiból, ahol a doktor nénit és az asszisztens nénit is sikerült boldoggá tenni a kedvességünkkel.
Az óvodába visszaérkezve, az öltözőkbe is kihelyeztünk „haza vihető” BÓK-okat, és Pozitív gondolatokat, hogy mindenki vehessen magához, vagy vigyen annak, akinek esetleg szüksége lehet egy kedves BÓK-ra.

Képek