Boldogságóra Program

A megbocsátás gyakorlása

A foglalkozás címe: A megbocsátás gyakorlása
Csoport: nagycsoport
Fő didaktikai feladatok: A mese által megérteni, hogy lehet hibázni, de tudjunk bocsánatot kérni, és elfogadni a bocsánat kérést.
Felhasznált források: Boldogságóra kézikönyv 3-6 éveseknek

– A tündéri bocsánat mese elmesélése.
– Varázsszőnyeg
– Hajózás, Ho’oponopono

A boldogságóra kezdete hagyományosan a
Kerekerdő kalandra hív téged,
hallgasd, mit súgnak a tündérek.
Hipp-hopp tárd ki szíved kapuját,
a mesevilág ajtaja előtted is nyitva áll. c. versikével kezdtem, amit már ismernek és együtt folytatjuk.
A versike végére, mindenki kényelmesen elhelyezkedett a szőnyegen és várták a mesét.
Nagyon szeretem Bezzeg Andrea meséit, a mesék elmesélése után mindig tudunk beszélgetni az adott témáról az életkoruknak megfelelően.
Nagyon izgalmas megfigyelni, a tavalyi Boldogság óra és az ebben az évben tartott foglakozásokat, és a csoportok közötti különbséget is, a gyermeki fejlődés szakaszait.
Az óvodás korcsoport legkisebbjei még elsősorban a tárgyi világban gondolkodnak és kézzelfogható dolgokra vágynak, addig a nagycsoportosoknál már megjelenik az érzelmi tudatosság, ők már képesek kifejezni a belső igényeiket, érzelmi vágyaikat is megfogalmazni.
A mesék története mindig felkelti az érdeklődésüket és fent is tartja végig a figyelmüket.
A meséhez készítettem egy nagy szivárványt, amit a mese közben elővettem, mint egy hidat.
A varázspálca egy „ezüst pálca” volt, amit a mese végén körbe adtunk azzal a kérdéssel, hogy Te kitől kérnél bocsánatot, vagy van olyan, akitől bocsánatot kellene kérni, szokott olyan történni, hogy megbántasz valakit?
Nagyon meglepő ilyenkor a reakciójuk, hiszen ez nap mint nap előfordul velük, hogy összevesznek-kibékülnek, de hogy erről beszéljünk, megfogalmazzák a gondolataikat, ez elgondolkodtatja őket.
A válaszok a kisebb csoportban leginkább a játékok elkérése körül forgott, de a nagyok, akikkel már tavaly is beszélgettünk, nagyon jól megértették, hogy mennyire fontos az összetartozás, a szeretet, társaik érzéseinek felismerése és az elfogadása.
Nagyon örülök, hogy ezt kimondták, kimutatják, mert tudatosan alkalmazzuk az érzékenyítést.
A veszekedésre, hogy mit tegyünk az ölelés volt a válasz, és mint a mesében mosolyogva meg is ölelték egymást.
Mindig elcsodálkozom, hogy mennyire átjárja a kis lelküket a mese hatására az érzés, milyen sok érzelem van bennük, kedvesség és szeretet. Ezekre a pillanatokra hívom fel mindig a figyelmüket, és én is mindig erre emlékezem.
A legfontosabb üzenete a mesének, hogy megbocsájthatunk és megbocsájtanak nekünk, de van dolgunk ezzel. Ki kell mondani a varázsszavakat.
A Ho’oponopono játékban a varázsszőnyeg egy hajóra röpített minket, amivel elhajóztunk és amikor kikötöttünk a hajóval, mert földet láttunk a távcsövünkkel, elmeséltem nekik, hogy mit mondott a bennszülött kislány.
A mese végére a vicces szó, mindenkinek mosolyt csalt az arcára.
Jól megölelgettük egymást és a szivárvány festését úgy vezettem fel, hogy amikor mérgelődünk esik az eső, de a kibéküléskor kisüt a nap, megjelenik a szivárvány, amit most alkossunk is meg együtt.
A szivárvány festése közben még beszélgettünk a bocsánat kérésről, mondogattuk a versikét.
A szivárványfestése még a színek kikeveréséhez is lehetőséget adott, milyen színekből áll a szivárvány, milyen színekből keverhetjük ki. Ezeket tapasztalati úton, ők kikeverve tanulták.
Nagyon örülök, hogy a csoport ilyen érzékeny, a programmal így lehet érzékenyíteni egymás felé a gyerekeket és ezt remélem tovább adják, mondják a családjukban, szüleiknek, testvéreiknek.

Képek