Boldogságóra Program

A februári Boldogságóra fókuszában a megküzdési stratégiák állnak. Értelmileg akadályozott és autizmussal élő tanulóinknál ez egy különleges, türelmet igénylő folyamat. A kulcs, a vizuális támogatás és a szenzoros élményközpontúság. Az utánzás nem csupán egy készség, hanem az emberi tanulás mozgatórúgója. Ezért úgy gondoltam, hogy bevonom a nagyobb tanulókat is az órába, hogy ők legyenek a legfőbb szövetségeseink, az élő minták, a „biztonsági hálók”, akik segítő kezet nyújtanak a kicsiknek, megmutatva, hogyan váltható a feszültség belső békévé.
I. Ráhangolódás:
Az érzelmek felismerése a megküzdés első lépése. Ha tudom, mi bajom, tudok segítséget kérni.
1. Érzelem-tükör (Mímelés)
Feladat: A nagyobb tanulók, leültek a kicsikkel szemben. A nagyok mutattak egy érzelmet (szomorú arc, síró mozdulat, vidám arc stb.). A kicsik a tükörben megpróbálták utánozni ugyanazt az arcot.
Vizuális segédlet: Smiley kártyák használata. A nagy gyerkőc felemelte a „szomorú” kártyát, és mutatta az arcával is.
Segítő szerepe: Segített megnevezni az érzést: „Ez a szomorúság. Ha szomorú vagy, kérj egy ölelést!”
Cél: Meg tanulni váltani az aktív (esetleg frusztrált) állapot és a nyugalom között.
II. Főrész:
A mozgás segít a feszültség levezetésében.
1. Érzés-sziget (Akadálypálya)
Feladat: Egy egyszerű páros akadálypályát állítottam fel (mászás alagútban, ugrás karikába).
Az akadály végére készítettem egy „Megnyugvás Sarkot” (puha babzsák, simogatni való plüss). A nagy diákok kézen fogva vezették végig a kicsiket, és a végén együtt „pihentek meg”.
Cél: Megmutatni, hogy a nehézség (akadály) után mindig jön a megnyugvás.
III. Befejező rész:
A testtartás visszahat az érzelmekre.
1. Én-kép” Erősítő Szuperhős kártyák
Feladat: A nagyobb gyerekek „Szuperhősként” pózoltak. A kicsiknek le kell utánozniuk a magabiztos, erős testtartást. A közös kézműveskedés során elkészítették, a saját fényképes kártyájukat, amin szuperhős pózban vannak.
Cél: A pozitív énkép és az érzelmi önszabályozás támogatása. Bármikor, ha elakad vagy elkeseredik, előveheti a kártyát: „Erős vagyok, meg tudom csinálni!”
Összegzés: Mivel az elvont fogalmak nehezen értelmezhetők, minden folyamatot kártyákkal, képekkel és konkrét tárgyakkal tettem láthatóvá. A tanulás az érzékszerveken keresztül történt (tapintás, légzés, mozgás), ami segített a figyelem megtartásában és az ingerek feldolgozásában. Az utánzás a tanulás legfőbb mozgatórugója. A gyerekek nem utasításokat követtek, hanem leutánozták a látott mintát.

Képek