Boldogságóra Program

A februári Boldogságórát relaxációs bemelegítő gyakorlatokkal indítottuk:
Napimádás
„Fújj-fújj, széllé változunk”
„Totyog a liba”
„Almát szedj, ügyesedj – szőlőt szedj, ügyesedj”
„Hervad a virágom – éled a virágom”
Ezt követően Bagdi Bella: Ellazulni jaj de jó című dalát hallgattuk és mozgássorokkal kísérve, jó hangulatban végeztük a gyakorlatokat.
Ezután egymást köszöntöttük a megszokott módon, azonban a köszöntő végét kiegészítettük:
„Örülök, hogy itt vagy, kezdődhet egy jó nap,
Köszöntelek Téged, erőt adunk Néked!”
Csörgődob kísérettel, név szerint sorban köszöntöttem a gyermekeket. A köszöntő végén minden gyermekkel közösen elénekeltük a „Szia Mindenki” dalt, amit nagy örömmel vártak, hiszen mindenki figyelte, mikor kerül sorra a neve.
Az óra témája a megküzdési stratégiák voltak. A fogalmat közösen értelmeztük:
„Mindenkinek vannak okos trükkjei arra, hogyan oldja meg a nehéz helyzeteket. Ezek a megküzdési trükkjeink.”
Beszéltünk arról, hogy ha valami elsőre nem sikerül – például egy vers megtanulása –, nem szabad feladni.
Önmagunk erősítésére pozitív megerősítő mondatokat fogalmaztunk meg:
– Koncentrálok.
– Lépésenként haladok.
– Nem adom fel.
– Nincs kapkodás.
– Holnap újra próbálom.
Papírszínház módszerrel dolgoztuk fel Az égig érő paszuly című mesét. A gyermekek szerint a történet tanulsága az volt, hogy a főhős bátran szembeszállt a nehézségekkel.
A mese után játékos feladat következett: a „boszi” csak akkor engedett ki bennünket, ha teljesítettük a próbáit. Például:
„A gyermekek egymás mögé sorakoztak terpeszállásban, majd az első gyermek a labdát a lábai között hátrafelé továbbította társának.”
Nyelvtörőkkel zártuk a boszi kívánságát.
Az óra végén elkészítettük a képzeletbeli „Puffin lekvárt”.
Minden gyermek beletette a saját eprét, jelképezve, hogy az ő ereje is része a közösségnek. Megbeszéltük, hogy ha ránézünk, eszünkbe jut: együtt erősek vagyunk.

Képek