Boldogságóra Program

A januári hónapunk élménybeszámolóval kezdődött, a szünet után mindenki izgatottan mesélte családi élményeit.
Sokat beszélgettünk a vágyakról, az érzésekről és eljutottunk a célok fontosságához is. Január mindig az újra kezdés, új lehetőségek, célok kitűzésének ideje. Megértették, hogy a cél elérése a tervezéstől, kitartástól is függ.
Meghallgattuk Bagdy Bella: Van nekem egy álmom c. dalát, és elmeséltem nekik Bezzeg Andrea: Boldogvár című meséjét, ami gondolatébresztőként szolgált.
A mese befejeztével elmondhatták, hogy ki mire vágyik, mik a céljai. Hogyan lehet azokat elérni? Ennek kapcsán megbeszéltük, milyen jó érzés, ha valami sikerül és tisztáztuk, mit is jelent a boldogság. Elhangzott sok egyéni cél, mindegyiknél megbeszéltük a hozzá vezető út lépéseit.
Jó néhány közösen végezhető feladatot adtam ebben a hónapban, hogy érezzék, a célokat közösen könnyebb elérni.
Boldogvárat építettünk a szőnyegen. Mindenki részt vett ebben. Terveztek, javítottak, újra terveztek, építkeztek, ötletetek, majd megépült a közös vár. Lerajzolták saját magukat, amit lamináltam és talpakra ragasztottam, így a munka végén elhelyezhették saját magukat is Boldogvárban. Kértem, hogy gondolkodjanak, mit vagy kit vinnének magukkal a várba, mivel tennék gazdagabbá Boldogvárat? Elhangzott a család, nevetés, okos gondolatok, vigasztalás, ölelés, barát, ötlet, puha takaró, vidámság, kutya, kedvesség, mosoly. Megfogalmazták a saját célkitűzéseiket és azt is megbeszéltük, hogy mi az álom/vágy és a cél közötti különbség. Tudják, hogy az álom teljesülhet erőfeszítés nélkül is, de a célért meg kell dolgozni. A vágy csak álom, a cél már terv.
Boldogvár témája több tevékenységben is előkerült, a fantáziájukra hagyatkoztam. Térben is építettünk egy Boldogvárat és síkban is megalkottuk azt. A nagy kartonra ragasztott vár fölé felhőkbe írtam az egyéni céljaikat. A hónap során a szülőket is bevontam a tevékenységbe. Azt a feladatot kapták, hogy próbálják kitalálni, melyik felhőben megjelenő cél tartozhat a saját gyermekükhöz.
A kezdeményezés célja az volt, hogy további beszélgetések induljanak el otthon a gyermekek vágyairól, érzéseiről és egyéni céljairól, erősítve ezzel a szülő – gyermek kommunikációt.
Nagycsoportosok lévén, távolabbi célként a cipő/masni kötés elsajátítását és gyakorlását határoztuk meg, amit május végéig kell elérni. Úgy tervezzük, hogy akik már tudnak kötni, segítenek a többieknek, aki pedig tanulja, az sokat fogja gyakorolni. Terveink szerint az év végi kiránduláson már mindenki saját maga fogja megkötni a búcsúkarkötőt.

Képek