Boldogságóra Program

Ebben a hónapban is nagyon jókat játszottunk együtt a Boldogságórákon.
Sokat énekeltünk, táncoltunk, beszélgettünk, alkottunk.
Megtanultuk Bagdi Bella: Van nekem egy álmom c. dalát, amihez aranyos mozgásokkal imitáltuk, amiről énekeltünk. Sokszor, nagy élvezettel játszottuk el.
Többször is beszélgettünk, gondolkoztunk a saját, egyéni céljainkról, és hogy mi is az, hogy cél. Nagyon jó gondolataik voltak. Ha nehéz volt, segítettünk egymásnak, de végül mindenki meg tudta fogalmazni a saját célját. A cipőkötés, az úszás, a két keréken biciklizés, az írás vagy olvasás, vagy éppen a hóember építés, a virágültetés mind olyan egyedi gondolatok voltak! Elmeséltem Weöres Sándor: Ujjé-vi mesé-t, ami egy százlábúról szól. Ennek a százlábúnak a testére mindenki megrajzolta azt a célját, amit korábban megfogalmazott. Ezután kitettük a Boldogság vára köré, hogy mindig láthassuk.
Bezzeg Andrea: Boldogvár meséjét kétszer is elmeséltük ebben a hónapban. Ez a mese olyan szép, és a gyerekeknek is nagyon jó érzéseik, gondolataik vannak róla. Egy másik mese a „Szőlő Szelli álma, avagy miért szőnek meséket a meseszövő manók?”, ami egy beszélgetős, interaktív mese. Tetszett nekik, hogy bevonódhattak a mesébe, és közösen éltük át Szelli kalandjait a Szóperenciás-tengeren is túl, a Süveghegyen is túl, a Szív-szigeten. Ilyenkor mindig nagyon jókat beszélgetünk.
Egyik héten elővettem a Boldogító erősségek kártyákat, és mindenki húzhatott egyet belőle. Olyan képek és mondatok szerepelnek rajta, ami megerősíti a gyerekeket bizonyos tulajdonság jóságában. Mindenki saját lapot húzhatott, és olyan érdekes volt, mert véletlenül mindig épp az arra a gyerekre jellemző erősség került elő. Pár gondolatot megbeszéltünk mindenkiről. A gyerekeknek úgy láttam, hogy nagyon jó érzést adott, máskor is elő fogjuk venni.

Képek