Boldogságóra Program

A foglalkozást „Az én hangom” című relaxációs gyakorlattal indítottuk, amely során egy általam kezdeményezett halk hanghoz a gyermekek fokozatosan kapcsolódtak be. A csendes, duruzsoló hangzástól közösen jutottunk el a hangosabb, együtt csengő dallamig; a gyerekek látható örömmel és lelkesedéssel vettek részt ebben az élményben. A ráhangolódást a „Van nekem egy álmom” című dal közös meghallgatása követte, majd egy beszélgetést kezdeményeztem a célok eléréséről. A téma elmélyítése érdekében közösen kiszíneztük a „Neked mik a céljaid?” színezőt, miközben megbeszéltük, hogy a vágyaink megvalósításához bizonyos erőfeszítésekre is szükség van. Kezdetben a gyerekek célként főként olyan dolgokat fogalmaztak meg, amelyeket készen kapnak a szüleiktől – például egy új játékot vagy egy közös kirándulást –, ám mivel ezek nem igényelnek részükről egyéni teljesítményt, igyekeztem a figyelmüket olyan tevékenységekre irányítani, amelyeket még nem tudnak, de szeretnének megtanulni vagy megvalósítani. A Boldogvár meséjét minden nap felelevenítettük, amihez kapcsolódóan a nap folyamán a gyerekek szívesen öltöztek királylány ruhába, és örömmel játszottak az általam készített vármakettel. A szabad játékot sárkányokkal és Lego-figurákkal tették még tartalmasabbá. A lányok beöltöztek királylány ruhába, így játszottak elmélyült mesevilágukba. A Boldogvár témához kapcsolódva egy új játékot is kitaláltam: befestett kövek segítségével különböző mozgásos feladatokat végeztünk, ahol a piros kőnél guggolni, a zöldnél tapsolni, a barnánál pedig dobbantani stb. kellett, miközben a mennyiséget dobókockával határoztuk meg. Koncentrációt, memóriát igényelt a kő színéhez párosított mozgásforma memorizálása. Ez a feladat hatalmas sikert aratott a körükben. Ezt követte a „Varázshópelyhek” játék, amely segített a további célok megfogalmazásában. A játékhoz tartozó fejdíszek annyira elnyerték a tetszésüket, hogy saját maguknak is készítettek hasonlókat, amelyeket büszkén viseltek a nap során. A foglalkozás végén kiszíneztük a Boldogságvárat, és elhelyeztük a célok elérésének jelét az ötödik lépcsőfokon. Úgy gondolom, sikerült megértetni a gyerekekkel, hogy a célokért meg kell küzdeni. Tapasztalatom szerint a mai szülők nevelési stílusa gyakran arra irányul, hogy mindent azonnal megadjanak a gyermeknek, megkímélve Őket a hiányérzettől. Bár ez jószándékú, ezzel sokszor éppen a saját erőfeszítésből fakadó büszkeség és a küzdelem árán megszerzett öröm lehetőségét veszik el tőlük. Ez a foglalkozás segített nekik megérteni azt az értékes és felemelő érzést, amit a saját munkával elért siker jelent.

Képek