Boldogságóra Program

December hónapban a Boldogító jócselekedetek témáját dolgoztuk fel osztályfőnöki órán.
A témakör bevezetéséhez egy fotót mutattam egy paralimpikonról. A kérdés, hogy lehet-e boldog és miért? A gyerekek rengeteg választ adtak: „sikeres a versenyben”, „sokan ünnepik”, „sokan örülnek az ő sikereinek”, „barátokra lel, miközben felkészül a versenyre”. Itt elmeséltem a tankönyv 128. oldalán lévő paralimpiai történetet. Második feladatként megnéztünk egy videót, amelyben középiskolások beszélgettek a jó cselekedetekről, majd szóban kiegészítettük az ötletelést, hogy ki mivel, milyen módon tudna jót cselekedni egy másik emberrel, vagy állattal. „Segíteni egymást a tanulásban, megkínálni egy szegényebb gyereket egy finom falattal, állatot örökbe fogadni, kitakarítani a tantermet, játékra hívni olyat, aki egyébként nem nagyon szokott közösségben játszani.” A gyerekeknek hozniuk kellett egy követ, amelyet át kellett adniuk egy osztálytársuknak és közben egy pozitív boldogító gondolatot kellett mondaniuk. Megbeszéltük, hogy a kő jelenti azt a szilárd gondolatot, ami szóban elhangzik. Ha bárki bármikor ránéz a kőre, akkor eszébe fog jutni a hozzákapcsolódó boldogító mondat. A következő feladat: mindenkinek kellett egy szívet készíteni, amit ki is színezhettek. Erre a szívre egy-egy boldogító gondolatot kellett írni. Rajzoltunk egy nagy fenyőfát karácsony közeledtével és a gyerekek felragasztották a fenyőfára a szíveket. Mivel a mi tantermünkben sokféle osztály jár, így más, nemcsak az osztályunkba járó tanulókra is gondoltunk, ha elolvasnak egy-egy ilyen gondolatot, akkor máris sikerült hozzájárulnunk ahhoz, hogy jobban érezze magát. Ezt a fenyőt kiraktuk a tanterem dekorfalára. Az óra hátralévő részében egy adventi naptárat kellett tervezniük a gyerekeknek. A megkötés csak annyi volt, hogy 31 napra tervezzenek és minden napra írjanak egy-egy jó cselekedetet. Nagyon aktívak voltak a gyerekek, alig lehetett szóhoz jutni, annyiféle ötlettel álltak elő.

Képek