Boldogságóra Program

Törpikék Bátorság
A bátorság erősségével ismerkedtünk meg először. Relaxáltunk, majd megbeszéltük mitől félünk, miért, s hogyan győzhető le a félelmünk. Nagyon sok félelem szokott felmerülni: sötét, álmok, tévéműsorok, veszélyes helyzetek, állatok. Hagytam, hogy mindenki elmondhassa, mindenféle félelmét, hogy megértsék, ez természetes érzelem. Egy mese segítségével dolgoztuk fel: Anatole France: A bátorság címmel. A gyerekek így megértették, hogy a bátorság nem vakmerőség, hanem önmagunk legyőzése. Saját példákat is hoztak fel erre. A legmeglepőbb számomra az volt, hogy meghallhatták egymást a gyerekek, figyeltek egymásra. Összekapcsoltak gondolatmeneteket, úgy fogalmazták meg egyszerűen a mondanivalójukat, hogy látszott, figyelnek egymásra. A bátorság kisfilmjének megtekintése után a bátorság és a vakmerőség különbségével foglalkoztunk. Nagyon érdekelte a gyerekeket a rendvédelmi és segítők szakmák, ezért ezekről beszélgettünk. Különböző véleménnyel voltak arról, mely szakmákhoz kell igazi bátorság, s hogy ezek a felnőttek, honnan merítik az erőt. Pip kutyáról szóló mese feldolgozása több időt vett igénybe a tervezettnél. Nem voltak tisztában a gyerekek a segítő, terápiás kutyák szerepével, kiképzésükkel. Az az, igen kevés információ, amivel tisztában voltak az iskolai Állatok világnapja alkalmával tanulták meg. Sokat beszélgettünk arról, hogy hogyan segíthetünk mi magunk is embertársainkon. Mi a helyes viselkedés, ha egy sérült emberrel találkozunk. Meghallgattuk a Bátorság dalát, és az utolsó órát színezéssel zártuk. Úgy gondolom, hogy jól körbejártuk a témát. Életkoruknak megfelelően tájékozottak a Bátorság erősségéről, s használják is a mindennapokban.