Boldogságóra Program

Október- Az optimizmus gyakorlása

Október havi beszámolóm kissé talán rendhagyónak fog bizonyulni az Olvasó számára. Rendhagyó abból a szempontból, hogy a közvetlen tapasztalatok egy része hiányzik majd a mondatok mögül, rendhagyó abból a szempontból, hogy a gyermekcsoportban elvégzett tevékenységek mellett, bennem felnőttben milyen érzések munkálkodtak a hónap folyamán. Optimistának lenni tanult dolog. Nagy szerepe van a hitnek, a bizalomnak, a megélt pozitív tapasztalatok felidézésének, a társakkal szerzett élményeknek abban, hogy az ember bizakodva tud- e fordulni a világ felé. Egészségügyi okok miatt a hónap jelentős részét távol töltöttem a gyermekcsoporttól. Így a téma feldolgozásában kolléganőim voltak meghosszabbított karjaim az elküldött tervek alapján, amiért nem tudok eléggé hálás lenni nekik. A hónap elején még együtt indultunk mosolysétára, hogy a közvetlen környezetünkben a mosoly erejével varázsoljunk csöppnyi jókedvet az emberek arcára. A településünk kis parkjában Ha jó a kedved… kezdetű dalt énekeltük az óvoda többi csoportjának, csoportbeli gyermekével. Ezzel már meg is valósult a téma továbbadása nemcsak intézményen belül, hanem kívül is, hiszen mosolyogva figyeltek minket az utcán járó-kelő emberek. Az érzések beazonosítása, a negatív, vagy éppen pozitív érzelmek megfogalmazása nem kis kihívás egy óvodás gyermeknek. A kifejezés megkönnyítése érdekében vidám és szomorú smiley-t szoktunk annak megfelelően felmutatni, hogy éppen, hogy érezzük magunkat. Most ezt a játékot továbbfejlesztettük azzal, hogy a szomorú érzés beazonosításakor ötleteket gyűjtöttünk, hogyan tudnánk vidámmá tenni a szomorkodót. Az átfordítási képesség, a rosszban is meglátni a jót nem könnyű feladat egy nehéz időszakban, de a társak segítőkészsége, tenni akarása, empátiája olyan plusz energiát közvetít az ember felé, ami segít a nehézségek leküzdésében. Ezt volt szerencsém nekem is megélni, s az optimizmus gyakorlásához nagyban hozzájárult a kollégák elkötelezettsége a terveim megvalósítása iránt. Zita óvónévi, Anett néni, Médi néni nap mint nap azon fáradozott, hogy a gyerekekkel megéreztesse, hogy mindenben van valami jó, hogy képesek tetteikkel befolyásolni a történések fonalát, megküzdeni az akadályokkal, szembenézni a kihívásokkal. Elkészítették a gyermekekkel a varázsszemüveget, mellyel észrevették a körülöttük, vagy akár saját magukban rejtőző jót, szépet. Ez az optimista, pozitív beállítódás környezetünk és önmagunk felé a pozitív énképhez is nagyban hozzájárul. A Vándormosoly elnevezésű drámajáték során a gyermekek egymás után egy mosollyal köszöntötték egymást. Egy rövid mondóka: „Aki adja, aki kapja, összenéz egy pillanatra!” elmondása után a gyerekek fogadták egymástól ezt a pozitív, metakommunikációs jelzést, a mosolyt. Addig játszották, amíg mindenki adott és kapott egy mosolyt. Ez a játék a gyermekek közötti kapcsolatteremtést, kapcsolatépítést, az optimizmushoz kapcsolódó pozitív érzelem kifejezését gyakoroltatta a gyermekekkel. Bagdi Bella: Pozitív gyerek vagyok című dala az igen szó sok-sok ismétlésével az életigenlést, az élet szeretetét közvetíti a gyermekek felé, hozzájárulva ezzel a pozitív orientáció készségének fejlesztéséhez. Ezt többször is meghallgatták a gyerekek a hónap folyamán. Az irodalmi anyag, Szutyejev A négy kis ezermester című meséje jó példát mutatott arra, hogy a rossznak, haszontalannak vélt dolgokban is van lehetőség. Ahogyan az állatok felfedezték a működésképtelen szekérben az újrahasznosítás lehetőségét, úgy tapasztalhatják meg a gyerekek is, hogy minden nehézség, lekicsinylő megjegyzés, gesztus (a mesében a nyúl jeleníti meg ezt a személyiségtípust) ellenére megláthatjuk a tovább fejlődés lehetőségét, a pozitív dolgokat mind környezetünkben, mind másokban, valamint magunkban. A mesét követő beszélgetés során a kérdések között egyszerű, eldöntendő kérdéstől haladtak a kifejtést igénylőek felé, hogy a különböző kommunikációs készséggel rendelkező gyerekek mindegyike sikerélményhez juthasson, így is átélve önmaga elismerését, önbecsülését. A kérdések arra késztették a gyerekeket, hogy gondolataikat az optimista szemlélet, az optimista megközelítés irányába fordítsák. Az optimizmus azt is jelenti, hogy szépnek látjuk a világot. Az optimista varázsszemüveget felvéve zárták a foglalkozást, s megneveztek egy-egy szép dolgot. Lehetett ez tárgy (pl. egy szép kép), ember (pl. csoporttárs), vagy egy jelenség (pl. napsugár). „Van nekem egy szemüvegem, ha felteszem azt, szebbé válik minden benne, amit megmutat!” A téma továbbadása a szülők számára abból a szempontból fontos, mert az optimizmus és a pesszimizmus Laura King egyetemi tanár szerint nem velünk született, hanem szociálisan eltanult mintáknak köszönhető. Ha tehát optimista gyereket akarunk nevelni, a környezetében lévőknek is annak kell lenniük. A szülők számára egy tablót helyeztek ki az öltözőbe mosolygós smiley-t ábrázoló jegyzetlapokkal „A mai napban az a jó…” mondatkezdéssel, blue tech-kel és egy leírással: „Kedves Szülők! Mi már tudjuk, hogy mindig mindenben van valami jó. 😊 Kérünk Titeket, hogy Ti is segítsetek meglátni nekünk a jó dolgokat! Fejezzétek be a mondatot és ragasszátok fel a képünk alá! Köszönettel: A Csiga-biga csoport” És végezetül, hadd csatlakozzak én is itt a témához: A mai napban (is) az a jó, hogy tudom, hogy sok rendkívüli embert ismerhetek, akikre számíthatok a nehéz időkben is. Hálás vagyok érte!”

Képek