Boldogságóra Program

Reggeli körünket lazító gyakorlattal kezdtük, először a „Puha meleg, felengedek…” gyakorlatot végeztük, majd a „Kitárom a virágom…” következett. Így bemelegítve még egy simogatást is adtunk körbe, hogy mindenki napja jól kezdődjön. Kedvenc játékunk követte, mikor egy kisgyerek a kör közepébe ül és a többiek sorolják a jó tulajdonságait. (Ilyenkor annyira jó figyelni az arcukat, ahogy fényesedik a szemük, szélesedik a mosolyuk, miközben hallgatják, mennyi jót mondanak róluk a társaik.) A mosoly világnapja alkalmából Bagdy Emőke: Napos oldalon járok című rövid versét hallgattuk meg, végül körbeadogattunk egy kis dobozt, amibe mindenki belenézhetett, de nem volt szabad semmit sem szólni. A végén azt mondtam, annak a gyereknek a fényképe volt a dobozban, aki ma a legügyesebb volt ( a dobozban egy tükör volt, mindenki önmagát látta).
Az ölelés világnapja alkalmából olyan játékot játszottunk, hogy összevissza kavarogtunk a szőnyegen, és aki szembe jött, azt megöleltük. Hajtogattunk és rajzoltunk ölelős figurát, amit kitűztünk a Szülők falára és mindenki hazavihette. A szülőknek nagyon tetszett ez az ötletes apró ajándék!
A gyaloglók világnapja alkalmából örömsétára indultunk. Ebből az alkalomból minden gyerek és felnőtt kapott a kabátjára egy mosolygó fejet és útnak indultunk. „Összegyűjtöttünk” minden szépséget út közben: elgyönyörködtünk a még nyíló rózsákban, megcsodáltuk a Dunán csillogó napfényt, hallgattuk a madarak énekét és a lábunk alatt susogó avart, megszámoltuk, hányféle színben pompáznak az őszi fák levelei, a szemfülesek mókust és baglyot is láthattak, de ami mindent vitt: fölmászhattak egy dombra és legurulhattak róla! Fáradtan, de élményekkel gazdagon értünk vissza az oviba.

Képek