Boldogságóra Program

2025. Szeptember
Önbizalom és erősség program: Pozitív kapcsolatok, hála, kedvesség

A szőnyegre leültetve a gyerekeket, megkérdeztem, hogy milyen élményeik voltak a hétvégén, és hogy mondták-e bárkinek, hogy köszönöm szépen, vagy, hogy hálásak valamiért. Persze nem sokan gondoltak erre, ezért felhívtam a figyelmüket, mikor, és hol használhatták volna. A nyugilégzés kártyákat vettük elő, néhányan húztak belőle, és gyakoroltunk egy kicsit. Megértették, hogy a levegőt kifújni, és kiengedni nem ugyan az. Figyeltük a hangokat, a karemelést, és koncentráltunk. A Holle anyó mesét mondtam el nekik, ezt mindannyian szeretjük, azután pedig a Boldog vagyok dalra táncoltunk, és utánoztuk a mozdulatokat hozzá.
A keddi délelőttöt a gyerekek egyéni megismerésére, és fejlesztésére szántam, mivel kaptam a csoportba nagycsoportos korúakat is. Hannánál azt vettem észre, hogy a kérdésekre nem adekvátan válaszol, nem érti, vagy nem hallja, vagy nem érdekli, nem tudom eldönteni. Úgy beszélgettem vele, hogy leültem elé a kisszékre, megfogtam mindkét kezét, és kérdeztem mindenfélét, még számoltunk is. Mindent jól csinált, és tudta, és nem éreztem félelmet, vagy bizonytalanságot. Ennyit jelentett, hogy közel kerültem hozzá, egy magasságban voltunk, és fogtam a kezét. Mi változott meg? és Ki van a takaró alatt? játékokat játszottunk. Mondókáztunk járás közben. Trambulinoztunk.
Szerdán mozaikot színeztünk, ebbe bele tudták vinni a képzeletük színeit, némelyik olyan sokszínű lett, öröm volt nézni, még az autista gyermekünk is mindenféle színt használt. Mondókáztunk, ujjszámolóztunk, keresztmozgásokat végeztünk, és Gryllus Vilmos legújabb könyvéből hallgattunk dalokat, dalrészleteket, amelyben az eddigi év emlőseiről költött tudományalapú szöveget a zenéihez.
Csütörtökön már kimentünk a tornaterembe, ott nagyon jól tudtuk a fülünket használni a zajok kiszűréséhez, a csend hallásához, a cipő koppanásához, a levegő vételünk erősségének érzékeléséhez. Mivel ma voltunk először tornázni együtt, a cél elsősorban az ismerkedés, hogy a kicsik is megtanulják az eszközök nevét, használatát. segítették a piciket fel a padra, a bordásfalon helyet hagytak nekik, fogták a kezüket a sorban. Felraktam a szekrényre a hála, és a kedvesség dal kinyomtatott képét. Meghallgattuk a kedvesség dalt, és megkérdeztem, kitalálják-e melyik a kedvesség képe. Persze sikerült, és a háláét is megnevezték. Beszélgettünk, mi a kedvesség, miért jó, mikor vagyunk kedvesek, stb. Kitaláltam egy mesét, az óvodásokról, az oviban, hogy milyen fontos a köszönés, és mennyire boldoggá lehet tenni azokat, akik félnek köszönni a többieknek.
Pénteken a vers gyakorlás után sétálni mentünk, vittünk magunkkal hála jeleket, amiket előző nap befóliáztunk, kivágtuk, és a járókelőknek, néhány óvodai dolgozónak, igazgatónak, a zöldségesbe, a könyvtárba, a cukiba vittünk. Elmondtuk, hogy vasárnap lesz a Hála Világnapja, és ne felejtsenek el hálásak lenni, illetve egyszerűen csak gondoljanak erre ők is. Hazafelé persze kaptak fagyit is. Nagyon hősök voltak a picinyeink is, szó nélkül megtették velünk a meglehetősen hosszú gyalogutat.

Képek