Boldogságóra Program

2025-ben már nem más csoport vendégeként, hanem saját nagycsoportosaimnak tartok boldogórákat.
Szeptember hónap témája a hála. Ez egy nehezen megfogalmazható érzés, leginkább a köszönet jut róla eszünkbe, hiszen, ha kapunk valamit, azt egyből meg is szeretnénk köszönni. Ahogy az egyik kis óvodásom mondta: „ilyenkor megmelegszik a szívem”.
Boldogóránkat egy relaxációs gyakorlattal kezdtük: Bagdy Emőke: Lemegy a nap, lankad a kar című mozgásos tevékenységével. Utána, körben ülve a szőnyegen egy vándorsimogatást indítottam útjára, melyről, mikor körbejárt, beszélgetést kezdeményeztem, milyen érzéseket keltett bennük, ahogy kapták és tovább adták. Ezt követően az „Azt szeretem benned” játék következett, amiben a gyerekek pozitív mondatokat fogalmaztak meg egy-egy társukról. Öröm volt látni, ahogy egyre inkább eltöltik őket a jó érzések, és nyugalom ül ki arcukra. Beszélgettünk még arról is, hogy milyen dolgokért lehetünk hálásak, mi okoz örömet életünkben, akár otthon, akár az óvodában. Ezt már nehezen tudták megfogalmazni, hiszen sok jó dolog számukra természetesnek hat.
Utána elmeséltem nekik a Hálafa történetét. Amikor a mesében a fa szomorú volt, ők is elszomorodtak, a végén pedig újra mosolyogtak. Nagyon jó közönségemnek bizonyultak.
Az asztaloknál ezután ollóval kivághattak mindenféle papírfalevelet, melyeket egy keretezett papírra felragasztva, a keretet kidíszíthették. Egyenként ráírtam ezekre a képekre, miket köszönnek szüleiiknek, melyeket a faliújságon olvasgathattak a szülők- ezek voltak köszönő- üzeneteink, leveleink. A hála boldogovis piktogramja a virág, így papírvirágokat is kiszínezhettek, melyeket aztán kis barátjuknak örökbe adva fejezhették ki szeretetüket egy-egy társuk iránt. Persze Bagdi Bella: Jól érzem magam c. dalára is táncoltunk és énekeltünk vele a fülbemászó szöveggel együtt.

Képek