Boldogságóra Program

Zsadányi Tündérkert Óvoda
5537 Zsadány, Béke utca 56.
KÖZÉPSŐ CSOPORT
BOLDOGSÁGÓRA 1.
A HÁLA GYAKORLÁSA
A középső csoportosokkal már az előző nevelési évben is találkoztam, hiszen kiscsoportban is tartottam nekik Boldogságórákat. Mosolyogva és izgatottan vártak.
Először tornásztunk, hogy megmozgassam őket egy kicsit. Ezekért a mozgásokért mindig nagyon hálásak a gyermekek.
3. „Napimádás”,
4. „Fújj-fújj”,
5. „Égig érő fa vagyok, megnövök, mint a nagyok…”,
7. „Kitárom a világom, mint egy virág kinyílok… kitárom a világom”.
Arra a kérdésemre, hogy milyen évszak van most, egy gyermek tudott pontosan válaszolni. Nagyon megtévesztő az időjárás, mert nyári melegek vannak még így szeptember tájékán is. A költöző madarakról viszont nagyon jót beszélgettünk. Úgy mozogtunk, mint a fecskék és a gólyák, akik repülnek a szárnyaikkal. Kismadarak és nagymadarak is voltunk. Hol gólyaként röpültünk, hol pedig kisfecskeként.
A mesénk, Lukács Elvira: A hálás kisfecske című mese volt. Aktuális az ősz kapcsán, hiszen a költöző madaraink már útrakészen állnak, hogy melegebb helyre költözzenek, mire eljön a tél.
A mesét figyelmesen hallgatták. Az egyik kislány a mese végén megjegyezte, hogy:
„-tényleg nagyon kedvesek voltak az öregebb fecskék, hogy segítettek ennek a szegény kisfecskének, nehogy itt maradjon és szomorkodjon egyedül.” Igen, mondta egy másik kisfiú, hálás lehet, mert különben egyedül nem talált volna kaját magának, a hidegben nincs is!
Nagyon tetszett a beleérző hozzászólásuk a gyermekeknek, ezért én is hálásan megköszöntem, hogy olyan szépen csendben végig hallgatták a mesét és figyeltek. Meghallgattuk Bagdi Bella dalát: Szép nap ölelj most át engem. A gyermekek a szőnyegen fekve, átéléssel hallgatták. Még volt egy feladat számukra, aminek azért örültek, mert szeretnek színezni egy páran. A kezüket körbe rajzoltuk és nekik kellett a virágot a közepébe berajzolni, hogy szépen kiszínezhessék. Akiknek nem sikerült, azoknak segítettünk, megmutattuk, hogy hogyan kell. Hálás vagyok a szép színes hálakezekért a hálavirágokkal!
A végén elköszöntünk egymástól és a gyerekek folytatták az óvónénivel a játékos tevékenységeket.
Az egyik középsős kisfiú odajött hozzám, mielőtt visszamentem volna a kiscsoportomba és megkérdezte, hogy Eliza a kistestvére jól van-e, nem sír? Megnyugtattam, hogy minden rendben, jól érzi magát, játszik. Láttam a kisfiú szemében, hogy hálás volt ezért a válaszomért, mert mosolygott, azután elszaladt játszani a csoporttársaival.

Balázsné Barta Anikó
Óvodapedagógus, Mesterpedagógus

Képek