Boldogságóra Program

2025/26. Szeptember
A HÁLA hónapja
Sünit színeztünk a gyerekekkel a délelőtt folyamán, ahol a sünit kivágva egy színes levél ágyba fektettük, hogy mélyen tudjon aludni, ne fázzon. A szőnyegre leülve Dórit csalogattuk ki dobozából, varázslattal. Akiknek ismeretlen volt nagyon örültek, egy pici lányka még hangosan nevetett is, és megfogta a bábot. Igyekezett Dóri mindenkit megsimogatni, amikor arról beszélgettünk, mi a hála, mit is jelent, és Ők mikor szoktak hálásak lenni. Nagyon sokan azt mondták, hogy örülnek, hogy óvodában lehetnek, alig várták a hétfői napot, mert otthon unatkoztak. Elmondtuk a Hála versünket, Blanka emlékezett rá a tavalyi tanévből.
A keddi napunkat hálavirág, és hálalevél színezéssel kezdtük. A folyosóra is tettem ki belőle, hogy akik arra járnak, szintén színezhetnek, és odaadhatják annak, akit szeretnek. Beszélgettünk a háláról, kérdeztem, hogy kinek fogják odaadni a virágot, vagy levelet, és mit fognak mondani nekik. Illetve bíztattam őket arra, hogy el is rejthetik a meglepetést, mert úgy még izgalmasabb. Meghallgattuk a Hála dalt Bellától, az volt a mai ráhangolódás, a végén a tükördalra táncoltak, mint a foglalkozás lezárása. A Só című mesét meséltem, és kértem figyeljék, hogy hol van benne olyan rész, ahol hálával találkoznak. Elég ügyesen meg is fejtették.
Szerdán megbeszéltük a gyerekekkel, hogy ki, hogyan adta át a hálavirágot otthon, és kinek. Nagyon cuki mondatok hangzottak el: „Apukámnak adtam oda, és mondtam, hogy Ő a legjobb apa a világon, mert mindig játszik velem, amikor kérem!” „Én anyukámnak adtam, és mondtam, hogy hálás vagyok, hogy kimossa mindig a ruháimat tisztára!” Amikor felsorolták ezeket, akkor alakítottunk Hálakört, ahol egymásnak a szemébe mondták azt, miért hálásak annak a társuknak, aki éppen mellettük állt. Volt még ölelés is a mondatuk végén. Verset tanultunk, ismételtünk a foglalkozás végén. Játékidőben sokszor használtam a dicséretemnél, hogy hálás vagyok, amiért … hogy értsék is, miért, és hol lehet még ezt alkalmazni.
Csütörtökön papírból, kivágással, színezéssel a rókáknak, süniknek falevél ágyat készítettünk, hogy ne fázzanak. Mozgásos verset tanultunk: Érik az alma… Ismételtük a Hála versünket is. Meseszövéssel folytattuk a napot, ahol minden rossz jóra fordult. Örültem, hogy tetszett nekik, és még a harmadik napja oviba járó autista gyermekünk is sokszor jelentkezett, és adott ötletet. Akadálypályát építettünk, mi is átmásztunk a hídon, mint a mesénkben Pisti, cipőben, és mezítláb, illetve zokniban is. Utána feladatot kaptak a gyerekek, a kivágott virágokat körbe vitték az udvaron, és minden felnőttnek adtak belőle hála virágot, vagy falevelet. Arra kérték őket, hogy írják rá, miért hálásak, és dobják be a Tulipán csoport öltözőjében a kincsesládába. Amikor jönnek a szüleik, nekik mondják el ugyanezt, és holnap felolvasom, hogy miket írtak.
Pénteken Norbi magától csinált formanyomóval mindenkinek hálavirágot, és azt ki is osztotta. Mindenki, mi felnőttek is kaptunk belőle. Meghallgattuk Bella: Jobb veled a világ című számát, amit én is nagyon kedvelek. Ma felolvastam, amit a kincses dobozba dobtak a szülők, munkatársak. Nagyon figyelték, miket írtak, volt aki felismerte anyukája, vagy apukája írását. A mese Az öreg halász, és nagyravágyó felesége volt, mindenki értette benne a hála hiányát, és hogy ezért járt pórul a halász, és felesége. A folyosóra kitett virágokat ma újra kellett töltenem, remélem a sok hála virág jó helyekre került.

Képek