Boldogságóra Program

A mai Boldogságóra középpontjában a fenntartható boldogság állt, amelyet különféle művészeti, érzelmi és közösségi tevékenységeken keresztül dolgoztunk fel a gyermekekkel. A célunk az volt, hogy a gyerekek tudatosítsák, a boldogság nem csupán egy pillanatnyi érzés, hanem egy életre szóló út, amelyet a hit, a hála, az optimizmus, a jó cselekedetek, a célok és a közösségi élmények mentén járhatunk végig.
A foglalkozást Bagdi Bella: „Jobb Veled a Világ” című dalával kezdtük, amelyre együtt mozogtunk, táncoltunk. A zene ritmusa és üzenete megnyitotta a gyerekeket az érzelmi átélésre, megalapozta az óra pozitív hangulatát.
Ezután megtekintettük a Magyar népmesék sorozat „Angyalbárányok” című epizódját, amely mély mondanivalójával különösen alkalmas volt a fenntartható boldogság témájának megközelítésére. A mese üzenete – a jóság, a hit és a lelki tisztaság jutalma – összhangban áll azzal az üzenettel, hogy ha van hitünk Istenben, az Univerzumban vagy a Világmindenségben (kinek-kinek hite szerint), az segít megtartani az egyensúlyt és az örömre való nyitottságot az életünkben.
Felelevenítettük a korábban feldolgozott hálához kapcsolódó mesét is, amelynek képei segítették a gyermekeket az emlékek előhívásában. A közös visszatekintés során beszélgettünk arról, mit tanultunk, milyen érzéseket keltett bennünk a mese, és milyen játékok kapcsolódtak hozzá. A gyermekek örömmel osztották meg, kinek melyik mese maradt meg leginkább, és emlékeztek a tanulságokra.
Ezután tematikusan sorra vettük a többi boldogságfokozó alappillért:
– optimizmus,
– társas kapcsolatok,
– jó cselekedetek,
– célkitűzés,
– megküzdési stratégiák,
– apró örömök,
– megbocsátás,
– testmozgás
– és ismét a fenntartható boldogság,
mindegyikhez kapcsolódva egy-egy meseidézet, illusztráció, játék vagy emlék segítségével. A gyermekek aktívan bekapcsolódtak, emlékeztek, reagáltak és újraélték az élményeket.
Közösen kiszíneztük az aktuális hónap jelét, majd újra táncra perdültünk Bagdi Bella következő dalaira. A gyermekek párban, vonatban vagy egyedül, felszabadultan mozogtak, örömük átragadt egymásra. Érezhető volt, hogy a mozgás, a zene, az élménymegosztás boldogsághormonokat szabadított fel bennük.
A sok-sok vidám arc, mosoly és pozitív visszajelzés azt mutatta, hogy valóban sikerült megérinteni őket, és feljutottunk együtt a „boldogság-vár” legfelső lépcsőfokára, ahonnan jó érzés volt visszatekinteni az eddig megtett útra.

Képek