Boldogságóra Program

A megküzdési stratégiák témáját különösen érzékeny és tapintatos módon dolgoztuk fel a gyerekekkel, életkoruknak megfelelő játékos eszközökkel. Célunk az volt, hogy megértést, empátiát és elfogadást alakítsunk ki bennük, és közben segítsünk felismerni, hogyan küzdenek meg mások – különösen a fogyatékossággal élő emberek – a mindennapi kihívásokkal.

Beszélgettünk arról, hogy vannak emberek, akik nem látnak, nem hallanak, vagy nehezebben mozognak, mégis ugyanúgy szeretnek, nevetnek, játszanak és élnek, mint mi – csak másképp. Játékos feladatokkal próbáltunk belehelyezkedni az ő helyzetükbe: sétáltunk bekötött szemmel, megpróbáltunk megérteni egymást hang nélkül, kézjelekkel, és ügyességi játékokat játszottunk egy-egy testrész korlátozásával.

A gyerekek rácsodálkoztak, mennyi találékonyság, türelem és bátorság szükséges ahhoz, hogy valaki ezekkel a nehézségekkel éljen. Megértették, hogy megküzdési stratégia lehet az alkalmazkodás, a segédeszközök használata, vagy akár az, ha valaki elfogadja a segítséget másoktól. A foglalkozás során természetes módon beszéltünk az elfogadásról is: arról, hogy nem baj, ha valaki más – sőt, épp ez tesz bennünket különlegessé.

A gyerekek nagyon együttérzően és érdeklődve álltak a témához, és megfogalmazták, hogy ők is szeretnének segíteni, ha látnak valakit, akinek nehézsége van. A játékokon keresztül nemcsak másokat értettek meg jobban, hanem saját erőforrásaikról is tanultak: arról, hogy ők is tudnak türelmesek, találékonyak és segítőkészek lenni.

Ez a foglalkozás megalapozta bennük az együttérzés és a kitartás fontosságát, és egy kis magot ültetett el bennük: a nehézségek ellenére is lehet boldog, teljes életet élni – ha van bennünk erő, hit és szeretet.

Képek