Boldogságóra Program

Az áprilisi hónap középpontjában a megbocsátás állt.

Az óvodában nap, mint nap történnek olyan szituációk, mikor a gyermekek megbánthatják egymást, pl.: kinevetik a másikat, kifejezik nemtetszésüket egy alkotás iránt, elveszik egymás játékát, elárulják a másikat. A nagycsoportosok, akik már gyakorlott boldogságórások, azonnal bocsánatot kérnek, amivel jó példát mutatnak a kisebbeknek.

A Tündéri bocsánat című mese elolvasása után megkértem a gyermekeket, idézzenek fel egy olyan helyzetet, amikor valaki megbántotta őket. Érdekes volt hallani, hogy leggyakrabban az anyukák bántották meg őket azzal, hogy nem engedték őket csokit enni, túl szorosan megölelgetni a kistestvérüket vagy a kiskutyájukat.

Arról is beszélgettünk, hogy volt-e olyan eset, mikor ők bántottak meg valakit és bocsánatot kellett kérniük. Az egyik kislány elmesélte, hogy leültek a barátnőjével rajzolni és kinevette őt, mert szerinte vicces lett a pillangó, amit készített, ezzel azonban nagyon megbántotta csoporttársát. A kislány elmondta, valami furcsát érzett belül és azonnal bocsánatot is kért. Elmondta neki, mennyire sajnálja, hiszen ő nem csúfolódásból nevette ki a rajzát. A barátnője ezután megbocsájtott neki. Megkérdeztem tőlük, bocsánatkérés után hogyan érezték magukat, mire azt válaszolták, megnyugodtak, nem éreztek fájdalmat a lelkükben.

Ezt követően Rita nénivel megkértük a gyermekeket, idézzenek fel egy olyan pillanatot, mikor mi megbántottuk őket. Én magam arra számítottam, több dolgot is felsorolnak majd, de nem így lett. Azt válaszolták, nem bántottuk meg őket semmivel.  Mi azonban tudjuk, hogy ez nem igaz. Az egyik nap például azzal bántottam meg az egyik kisgyermeket, hogy nem neki fogtam meg a kezét az udvarra menet. Mikor ezt észleltem elmondtam neki, hogy ne haragudjon, de azért nem fogom meg a kezét, mert már hamarabb megígértem másnak.

Tapasztalatom szerint a gyermekek könnyebben kérnek elnézést és nyújtanak bocsánatot, mint a felnőttek. Mintha elveszne belőlük, pedig azzal, hogy hordozzák ezt a terhet maguknak is fájdalmat okoznak. Én magam szinte azonnal megbocsájtok annak, aki megbántott engem, hogy a lelkemet gyógyítsam.

Úgy gondolom, pedagógusként nagyon oda kell figyelnünk arra, hogyan viselkedünk, hiszen a gyermekek egyfajta modellként tekintenek ránk, így kötelességünk példát mutatni számukra.

Képek