Boldogságóra Program

A hónap témája a megbocsátás gyakorlása szinte mindennap előkerül. A gyerekek sokszor keverednek egymással konfliktusba, melyeket mi felnőttek segítünk sokszor megoldani. Elmagyarázzuk nekik, hogy miért nem jó egymással rosszban lenni, és mi annak a módja, hogy kibéküljenek. Szerencsére óvodás korban a békülés mindig nagyon könnyen megy. Az egyik pillanatban még haragudnak egymásra, a következő pillanatban nevetgélve játszanak egymással. Megbeszéltük, melyek azok a kifejezések, melyek alkalmasak a bocsánatkérésre. A ho’ponopo varázsszó nagyon tetszett nekik, többször hallottam tőlük játék közben is. A kisujj eskü szintén a bocsánatkérés egyik eszköze lett csoportunkban. A megbocsátás táncán keresztül megtapasztalhatták hogyan oldódnak fel a konfliktusok. Ebben a hónapban került sor csoportunkban egy szülőknek szervezett nyíltnapra. Mesterpedagógusi programomban vállaltam, hogy egy foglalkozás keretében bemutatom a Boldogságprogramot. A komplex foglalkozáson olyan játékokat játszottunk, melyek a húsvéthoz, és a Boldogságprogramhoz is kapcsolódtak. A foglalkozást azzal kezdtük, hogy egy kosárban tojásokat helyeztem el, melyek többfélék voltak. Tapintással kellett nekik kitalálni, hogy mi lehet a takaró alatt. Ezután megbeszéltük a különbözőségeket, és azt is, hogy mi emberek is különbözőek vagyunk. Ezután a varázstükör segítségével elmondhatták, hogy mit szeretnek saját magukban. Majd eljátszottuk, hogy mi vagyunk a kiscsibék, akik kikelnek a tojásból. Itt arra voltam kíváncsi, hogy mit érezhettek a tojásban, és mit, amikor kikeltek. A gyerekek nagyon jól visszaadták az érzéseket, melyek az ő életükben fordulnak elő. Biztonságban voltak, féltek, kíváncsiak voltak, örültek, stb. Majd eljátszottunk egy figyelemfejlesztő játékot. A gyerekek szorosan egymás mellett álltak. Egy kisgyerek állt a kör közepén. A gyerekek egy tojást adogattak körbe, amelyet a kör közepén álló gyermeknek észre kellett venni. Ezután következett egy mozgásos feladat. Bagdi Bella zenéjére táncoltak, amikor megállt a zene, párt kellett keresniük. A következő játék a tükör játék volt. Érzelmeket kellett utánozniuk. Majd szintén egy páros feladat következett. A gyerekek szemben ültek egymással, középre helyeztünk egy labdát. Felelevenítettük Pillanatkapitány történetét, amikor az ötök szigetén járt. Megbeszéltük milyen érzékszerveink, testrészeink vannak. Ezeket mondtam viszonylag gyors tempóban, a gyerekeknek mutatni kellett saját magukon. Egy hirtelen pillanatban egy előre megbeszélt kifejezést, ( ho’ponopono ) mondtam. Ekkor kellett gyorsan felkapni a labdát. Ez a játék nagyon tetszett a gyerekeknek. Ezután újra táncra perdülhettek. Most az volt a feladat, hogy egy érzelmet kifejező smilihoz kellett állniuk, amikor a zene elhallgatott. Mindenki elmondhatta, hogy mikor érezte azt az érzelmet. Mikor volt bánatos és miért, mikor örült valaminek és miért, mikor félt valamitől. A foglalkozás közben, amikor úgy láttam, hogy a gyerekek egy kicsit elfáradtak, figyelmetlenné váltak, akkor Szívmanó légzőgyakorlataiból választottunk. Kedvencük a fütyülős. Ez azonnal visszabillentette őket. A foglalkozás legvégén csoportos feladatot kaptak, ahol egy puzzlet kellett kirakniuk. Úgy gondolom a szülők betekintést nyerhettek a program szerteágazó lehetőségeiről.

Képek