Boldogságóra Program

Az Alexander-technika tanulmányozására építve az órák végén időt szántunk egy különleges, csendes gyakorlatra: a meditációra. Ez a tudatos lelassulás nemcsak az elsajátított testtudatossági elvek elmélyítését szolgálta, hanem lehetőséget adott arra is, hogy belülről, érzékelésen és elfogadáson keresztül kapcsolódjunk önmagunkhoz.

A meditáció során figyelmünket először a légzésre irányítottuk. Nem irányítottuk, nem formáltuk – csak megfigyeltük. Ezzel a gyakorlattal azt a természetes, mély légzést hívtuk vissza, amely a stressz, a teljesítménykényszer és az önkritika alatt gyakran elvész. A cél nem az volt, hogy „helyesen” lélegezzünk, hanem hogy újra engedjük a testnek azt tenni, amit ösztönösen tud – feltételek és elvárások nélkül.

Ez a csendes jelenlét gyakorlása lehetővé tette, hogy gyengédebben, elfogadóbban forduljunk önmagunk felé. A meditáció során nemcsak a fizikai ellazulás történt meg, hanem egy finom lelki elmozdulás is: a belső kritikus hangok elcsendesedtek, és helyet kaptak az együttérző, elfogadó érzések.

Az énekesi lét gyakran a tökéletesség kereséséről szól. Ezekben a meditációs pillanatokban azonban megélhettük, hogy a valódi hang nem a tökéletes kontrollban, hanem az őszinte jelenlétben születik. A test és a lélek mélyebb összehangolása nem technikai eszközökkel, hanem szeretetteljes figyelemmel történik – minden egyes lélegzetvétellel egyre közelebb önmagunkhoz.

Képek