Boldogságóra Program

Beszélgetésekben központi téma volt: Vajon mit tehetünk, ha nehéz helyzetbe kerülünk?
Rövid időn belül kiderült, hogy a gyerekek számára más-más okoz nehézséget. Először egy rövid történt alapján kerestünk megoldási lehetőséget, majd a gyerekek saját életükből meséltek példákat arról, amikor rossz érzésük volt, kellemetlenül érezték magukat: Féltem a kutyától; eltörtem a poharat; elestem; testvérem elvette a játékomat; nem tudtam játszani a játékkal.
Arra kérdésre, hogy miként oldódott meg a helyzet, a legtöbben azt válaszolták, hogy szüleiktől kértek segítséget. Volt néhány helyzet, amikor feltettem azt a kérdést: te magad mit tudsz tenni, hogy legközelebb máshogy legyen?
A hétköznapok remek lehetőséget nyújtottak egy új megküzdési stratégia megismerésére, kipróbálására. Új játékkal ismerkedtek meg a gyerekek, autómárkák jelzéseit megjelenítő dobble játékkal. az ismerkedő szakaszban sokan érdeklődtek, szívesen játszottak a lassú, beszélgetős játékban. Akkor azonban, amikor már a gyorsaság is fontossá vált, kiderült, hogy a fő problémát az jelenti, hogy nem mindenki ismeri az összes márkajelet, így aztán kiálltak a játékból. Egy kisfiú maradt, aki remekül tudott játszani. A következő néhány napon nem szívesen játszottak a kártyával, mert nem volt sikerélményük. Azonban pár nap múlva már a legjobb játékosnak is kihívója akadt.
Beszélgetésekben kiderült, hogy a gyerekeket zavarta, hogy nem tudnak bekapcsolódni a játékba, ezért pl. az utcán sétálva figyelték az autókat, beszélgettek szüleikkel, számolták, hogy azonos márkájú autót látnak útközben…
Odáig fejlődött a helyzet, hogy több játékos csoportot lehetett alakítani úgy, hogy a hasonlóan játsszók játszhassanak egymással.
Miután az egyensúly ismét helyreállt, újból beszélgettünk a gyerekekkel, valamint drámajátékban igyekeztem rögzíteni bennük azt az érzést, amit az elért siker nyomán érezhetnek.

Képek