Boldogságóra Program

2025. önbizalom program
Március: Fejlődési szemléletmód

Három dimenziós színezőt készítettünk, ami nem volt egyszerű, főleg a kisebbeknek, de ugye a kitartás gyakorlására pont megfelelő volt. Meg is tanulták a kitartás szó értelmét, és használni is kezdték. A szőnyegre leülve beszélgettünk a bátorságról, kitartásról, és megbeszéltük azt is, hogy ha nem vagyunk kitartóak, annak mi a következménye. Nagyon ügyesen válaszoltak is rá, jó érzés volt, hogy tudtunk erről beszélgetni, nem nekem kellett csak rávezetni őket. Azt ajánlottam fel nekik, hogy próbáljuk ki ezt a gyakorlatban, és játsszuk el, hogy milyen, amikor meg kell küzdeni az akadályokkal. Ez a történet pedig a mindennapi óvodába indulás volt, amit nagyon élveztek, nevettek közben, és mindig megmondták, hogyan tovább, akkor amikor baj történt, mint az, hogy apának nem indult az autója. Soroltunk helyzeteket, amiben lehet a kitartásunkat használni. A kiscsoportosok előadással készültek nekünk, nagyon ügyesek voltak, ott is megemlítettük, hogy azért sikerült, mert mindennap gyakorolták, kitartóak, bátrak voltak.
A folyosón a kisasztalra pozitív üzeneteket ragasztottam kisvirág formákra, amiket el lehet vinni, és remélem szebbé tették a napjukat az arra járóknak. Ma a csoportban tartottuk meg a tornát, az asztalokból tutajok készültek, felfordítottuk őket, és azt játszottuk, hogy úszás közben mindenféle állatok jönnek, nekünk pedig menekülni kellett előlük, persze fel a tutajra. Volt cápa, medúza, orka, polip, tengeri sün, stb. Akadályokat is raktunk ki, és csak azon lehetett menni. Készítettünk csiki-csukit, amibe pozitív üzeneteket írtunk, illetve rajzoltunk, és nagy volt az érdeklődés iránta. Együtt találgattuk, mit lehet még beleírni. A mai mese a Kiskakas gyémánt félkrajcárja volt, ami szerintem nagyon is tükrözi a kitartást, bátorságot, és a nem adom fel érzését. Persze bohókásan adtam elő. A pakolós mondókánk úgy hangzik, hogy „a pakolás az jó dolog, jó dolog, jó dolog, a pakolás az jó dolog, menjünk pakolászni!” Ennek a dallamára és a szövegére találtunk ki mindenféle más tevékenységet, és azt énekeltük, pl. a terítés az jó dolog… a játék… a sepregetés… stb. Nagyon élvezték, sok, sok ilyet találtak még ki. Megismételtük a varázsszót: még egyszer… és erre is mondtunk példákat. Versgyakorlás, és irány a játszótér.
Ma élő állat, teknősök voltak a csoportban, pézsma, és királyteki. Tanultuk róla, tanultunk tőlük, az életvitelük igazán példaértékű, ha a kitartásról, türelemről van szó. Gyöngykirakóztak néhányan, ami szintén nagy odafigyelést, kitartást kíván a gyerekektől. Játszottunk karikával, babzsákkal kétfajta ügyességi játékot, az erőfeszítésünk, állóképességünk növelésére, mert a babzsákot például úgy kellett rakosgatni egyik karikából a másikba, hogy négykézláb támaszkodva, és így persze csak az egyik kezük volt szabad, amivel gyorsan kellett rakosgatni, a fiúk a lányok elleni versenyben. Nem volt könnyű, és sajnos a fiúk voltak erősebbek, de a jókedvünk nem szállt el. A gyümölcsevés után szemerkélő esőben kimentünk a virágüzletbe, mert Zoé néni születésnapjára virágot vettünk, felköszöntöttük.

Képek