Boldogságóra Program

A Boldogságprogram feladataiban való válogatás, rangsorolás előtt megakadt a szemem a
hónap nevezetes napjain. A Boldogság program számomra ebből a szempontból is adott
ötletet.
Elsőnek a Valentin napot. Azt gondoltam, hogy a mai üzleties és anyagias világban mutatnék
egy szívből jövő és hasznos ötletet tanulóimnak. A felsős tanulókkal technika és rajz órán
maguk által készített üdvözlőlapokat alkottunk. Mindenki egyéni ötletével díszíthette,
alakíthatta a szívekkel díszített térbeli képet. Nem lett két egyforma! Meglepett engem is,
hogy sokan szüleiknek, barátjuknak is adtak az elkészített alkotásokból. Nagyon meghatódva
gyönyörködtek az elkészítés után: Ennek biztosan fognak örülni! Remélem, így lett!
A másik program a Macskák világnapja. Ezt már régóta terveztem megvalósítani a tanórán.
Szerencsére nagyon jól fogadták a gyerekek a feladatot, könnyű cicás rajzot találtam nekik,
amit ők rajzoltak le saját látásmódjuk alapján. Még most is kellemes élmény számomra, hogy
milyen csodás kis állatrajzok készültek! Ragyogó, elbűvölő macskaszemekkel! Az a tervem,
hogy összegyűjtöm a rajzokat és kiállítást készítek belőle az iskolában. A fotókat pedig
megosztom más csoportokban is, mert arra érdemesek! Köszönet a naptári ötletekért!
Az első feladatnak a Mese a szeretetről, a tükörről és a szépségről című történetet olvasták
fel a tanulók. A megismert szöveg után beszélgettünk: saját véleményüket fogalmaztak meg
arról, hogy velük is történt már hasonló: nem voltak megelégedve magukkal. Volt, aki az
arcán, a fején, a kezén, vagy máshol található egyéni „jegyre”gondolta azt, hogy az csúnya. E
miatt kerültek másokat, mert esetleg céltáblák sem akartak lenni. Mégis beszámoltak többen
arról, hogy pont ennek a „másságuknak” köszönhetően találtak megértő, igaz barátra. Aki
nem látta őket gúnyolni, csúfolni valónak. Jó volt ezt a gyerekektől hallani.
Az Önbecsüléslétra ezután már abban is segített, ki hol érzi magát a magabiztosság
területén. Elolvastuk a kategóriák szempontjait, ismérveit. Ezután kértem, jelentkezzen, aki
alacsony- egészséges-magas szinten érzi magát önbecsülésben! Meglepő volt, hogy mást
gondoltam néhány esetben, mint ahova sorolták önmagukat a gyerekek. Megbeszéltük,
hogyan lehet és szükséges-e feljebb vagy lejjebb menni a ranglétrán néhányuknak. Ami a
legjobban tetszett nekem: ők maguk fogalmazták meg, hogyan kellene elmozdulniuk a létrán
úgy, hogy a „helyükön” érezzék magukat. Mások által támogatva és elfogadva. Záró játékként
azt játszottuk, hogy ki kellett találni: kiről mondhatta a következőket egy-egy helyzetben
mások nehézségei láttán? Volt nevetés is, de tanulsággal is találkoztak a gyerekek.

Képek