Boldogságóra Program

Bagdi Bella: Van nekem egy álmom című dalát hallgatva ráhangolódtunk a beszélgetésre. Színes karikát vettem elő a gyerekeknek, amit celluxszal vontam be, és megmutattam, hogy lehet rá célba dobni, hogy, ha ügyesek, ott ragad a labda a karikában. Eleinte nem mindenkinek sikerült és ők kicsit bánatosak voltak, de megbeszéltük, hogy ha gyakorolnak majd egyre ügyesebbek lesznek. Másnap már látszott is, hogy a lelkes gyakorlásnak meg lett a következménye, mert sokkal több labda talált már célba.
Másnap távcsővel „néztünk a jövőbe”. Körbeadogattuk a távcsövet és aki belenézett, elmondta, hogy mi lesz, ha nagy lesz. Volt aki mentős, más tűzoltó, hercegnő, és óvónő is szeretett volna lenni. A távcsöves beszélgetést szabad játék követte, ahol a gyerekek „időgépet” építettek, elmesélték, hogy kell programozni, irányítani, hogy lehet vele a jövőbe utazni.
Szerdán, ábrázoló foglalkozás után „varázsecsetet” juttattunk célba. A gyerekek a hátuk mögött adogatták körbe az ecsetet, miközben énekeltünk. Egy pajtás a kör közepén igyekezett eltalálni, kinél van éppen az ecset. Jó móka volt!
Csütörtökön, ének foglalkozáson ritmushangszerekkel ritmust juttattunk célba. Egyikünk elindított egy ritmust, a mellette ülő lemásolta, továbbadta, míg vissza nem került ahhoz, aki indította. valamennyien jól szórakoztunk!
Pénteken, a reggeli körben fölelevenítettük milyen céljaink voltak a héten. A végén körbe indítottam egy szép kis dobozkát, tükröt ragasztottam bele. Mondtam, hogy egyenként adják körbe, mindenki lessen bele és annak a gyereknek a fényképét látja benne, aki a legügyesebb volt ezen a héten. Mindenki nagyon elégedett és boldog volt, hiszen önmagát látta a dobozban.

Képek