Boldogságóra Program

Decemberünk a mindennapi jócselekedetről és az egymásra való odafigyelésről szólt. A mese meghallgatása után beszélgettem a tulipán csoportos gyermekekkel a jó cselekedetekről és a rossz cselekedetekről is. Elmondhatta mindenki, ki mikor élt át ilyet és hogy érezte magát. A gyerekek szívesen számoltak be az élményeikről. A gyermekek kihúzták egymás jelét. Akinek a húzták a jelét annak a gyereknek irányítottan kellett kedveskedniük egy kedves szóval, rajzzal vagy segítségadással. A hét vége feléig titokban kellett tartaniuk, hogy kinek cselekednek jót majd a pénteki napon megbeszéltük, hogy ki, hogy kedveskedett a másiknak és a másik mit vett észre ezekből a jó cselekedetekből.
Behoztam nekik egy szívecskés színezőt amit akkor színeztek és vágtak ki, ha látták, hogy valaki szomorú a csoportban és oda adták neki, hogy örömet okozzanak számára.
A külön egymásra figyelés által erősödött a gyermekek közösségi érzése. Igyekeztünk jót cselekedni az itthon telelő madarainkkal is. Madáretetőket feltöltöttük és újabb madár etetőt helyeztünk ki. Segítettünk az udvarosunknak is a falevelek összegereblyézésében és a levelek elhordásában. Nyílt napon a gyermekek a szüleiknek adták a megszerzett jutalmukat és elmondták nekik, hogy mit szeretnek bennük. Decemberben az egymásra figyelést erősítette még, hogy meglátogattak minket a Látássérültek Észak-alföldi Regionális Egyesülete, akiket mozgáskorlátozott és hallás sérült tagok is elkísértek. A gyermekek szemléletét formálta ez a program. Megtanulták, hogy hogyan segíthetnek a mozgáskorlátozott vagy látássérült embereknek a közlekedésben. Ezt követően egymásra vigyázva tolhatták a másikat a kerekesszékben. A programot a vakvezető kutya szeretgetése zárta.

Képek