Boldogságóra Program

novemberi Boldogságóránkat, a „Kis barátom, hogy vagy?” című játékkal indítottuk, majd egy resztoraktív kör kialakítását követően a gyermekek életkori sajátosságát figyelembe véve beszélgettünk a barátságról, megbeszéltük, hogy ki hiányzik a csoportból. Kinek miért hiányzik? Egy tudatos játékválasztást követően (Pókháló – add a fonalat a barátodnak, több gyereket is választhattak) kialakult csoportunk szociometriája is, mely jól tükrözte a kapcsolati viszonyokat. Érdekes volt hallani, hogy milyen szempontok alapján választottak maguknak barátokat. (mert kedves, mert mindig szépen öltözik, neki van a legjobb frizurája mindig, jó vele jászani, mert mindig segít nekem, mert mindig kölcsön adja a csillámos tollat, stb.) Örömmel töltött el, hogy már nem csak a külső tulajdonságok domináltak, hanem megjelentek az érzelmek is.
Szerettem volna elérni, hogy a beszélgetések alkalmával bátran nyilvánuljanak meg, fejlődjön szókincsük, kifejező – és beszédkészségük, egymás iránti pozitív érzelmi viszonyuk, türelmesen hallgassák végig egymás gondolatait, valamint erősödjenek a már kialakult kapcsolatik és szövődjenek újak. Ezt követően elmeséltem nekik „Fereczei Éva: Süni irigy lesz” című meséjét, majd megfogalmazták, mit is jelent irigynek lenni és miért kellene ezt a mindennapokban mellőzni. Nem maradhatott el a szabad elképzelésen alapuló tánc sem, melyet Bagdi Bella: Ha boldog vagy mutasd meg mindenkinek dalára végeztünk, boldogságérzetünk fokozása érdekében. A gyerekek örömmel és szívesen mozogtak a zene ritmusára, fülbemászó dallamam pedig közös éneklésre invitálta őket. Zárásként pedig az összetartozásunk védjegyeként megalkottuk a csoportunk barátság láncát.

Képek