Boldogságóra Program

November hónap boldogovi témája a társas kapcsolatok volt. A Maci csoportban a boldogórát egy relaxációs gyakorlattal: az „együtthangzással” kezdtük, ahol a hangomba bekapcsolódva a gyerekek először halkan, majd egyre hangosabban „hümmögtek” velem. Nagyon tetszett nekik ez a játék, alig bírták abbahagyni. Már ennél a résznél megbeszéltük, milyen jó érzés együtt „hangzani”, „egy húron pendülni” közösen. Ezután a „Nyuszi pajtás hogy vagy?” kérdést körbeadtuk a szőnyegen ülve és mindenki megelégedetten válaszolt: jól vagyok. Jó érzés, ha valaki gondol ránk, érdeklődik utánunk. Ezt követte V.Szutyejev: Okoska botocska c. meséje, amit egy udvarról felszedett kis botocskával a kezemben mondtam el a gyerekeknek, és közben interaktívan kimentettem valakit a mocsárból, felemeltem a madárkát a fészekbe, a domboldalon a bottal húzva az egyik gyereket értem fel a domb tetejére…stb. Az ovisok lelkesen és megértve a lényegét hallgatták a mesét. A végén levontuk a tanulságot: a barátok mindig segítenek az élet akadályainak leküzdésében. Aztán egy barátságfára színes madarakat vágtak ki ollóval a gyerekek és mindenki ráragaszthatta madárkáját valamelyik ágra, a barátok természetesen egymás mellé. Közben Zalatnay S.: Mindig kell egy barát c. dalát hallgattuk, és jó volt hallanom, hogy már menet közben is éneklik néhányan a refrént…
Tanulságos volt a Maci csoportban lennem, itt látható a nagycsoportosok körében, hogy megvannak az állandó barátok, ovistársak, akik talán évekig jó pajtik maradnak azután is, hogy kijárták az óvodát, vagy akár tovább. A gyerekeknek feltettem még egy otthoni feladatot: kérdezzék meg szüleiket, van-e állandó, régi jó barátjuk, és meséljenek nekik róla.

Képek