Boldogságóra Program

Először az aktuális dalra énekeltünk és táncoltunk. Ezek után beszélgettünk a társas kapcsolatainkról, azok fontosságáról. A kinyomtatott és általuk kivágott „Barátság füzér”-t saját ízlésük szerint díszítették, majd tűzőgéppel összekapcsoltuk és felraktam a falra velük szemben, hogy állandóan láthassák. Az összekapcsolódott csapatot látva elmondták, hogy milyen jó érzéssel tölti el őket az együttlét így is, beszéltek a többi osztállyal való kapcsolatukról, az odajáró barátokról, testvérekről és az emberi kapcsolatokról is. Az éves Boldogságóra konferencián tanult játékkal zártuk a foglalkozást: képzeletben meg kellett tölteniük a boldogságlufijukat az osztálytársaiknak szánt jókívánságaikkal és fel kellett tölteniük, lökniük az ég felé.
Szent Márton-napjához kapcsolódóan is beillesztettem egy foglalkozást, ahol is megbeszéltük a két legenda (Márton palástjának kettévágásáról szóló és az őt püspökké akaró nép elől a libák közé bújdokló Márton) történetét, majd ehhez kapcsolódóan színeztünk, festettünk, különböző technikákkal libatársaságot, libafűzért alkottunk.
A következő foglalkozást is Bella dalával kezdtük, de megkértem őket, hogy a kiabálásos résznél kicsit legyenek visszafogottabbak, mert megkérdezték a múlt alkalom után, hogy miért ordítozott boldogságórán az osztály. Az ehhez a témához a könyvben ajánlott A róka és a farkas a lakodalomban című mese felolvasása után a kérdéssor alapján beszélgettünk. Az úgy nevezett kutya-macska barátságról saját példákat is hoztak osztályon belül. Majd meghallgattuk a társas intelligencia erősségdalát, megnéztük a társas intelligencia virágait az Erősségek kertjében című filmben, és a kivetítőn áttekinthették a 24 erősséget tartalmazó táblázatot, amik közül néhányról részletesebben is beszélgettünk. Zárásként két csoportban boldogsághírvivőt játszottunk úgy, hogy először szóban kellett tovább adniuk a „szeretlek” szót, majd rajzolniuk kellett egy szívet az előttük álló hátára. Öleléssel fejeztük be a napot.

Képek