Boldogságóra Program

Rázzunk kezet, kispajtásom!

„Minél boldogabbak akarunk lenni, annál egyszerűbb dolgok kellenek hozzá!”

A fenti mottó is lehetne az alapja az óvodai mindennapjainknak, hiszen egy kedves mosoly, egy segítő kéz, egy jóindulatú tett, egy ölelés, egy társ a játékban elég ahhoz, hogy jól érezzük magunkat, hogy boldogság járja át a testünket-lelkünket.
Ezért a novemberi boldogságóránkat azzal kezdtük, hogy minden gyermek választott magának egyet a csoporttársai közül, aki elé odaállt, kezet rázott vele miközben a következőket mondta beleszőve az illető gyerek óvodai jelét: „Rázzunk kezet, kispajtásom! / Sünike az én barátom!”. Aztán a Sünike ment oda egy másik gyerekhez és őt köszöntötte ugyanilyen módon. Tehát láncban végighaladtunk az egész csoporton – természetesen szabályként ki volt kötve, hogy mindenki csak egyszer szerepelhet, – így mindenki kezet rázhatott egy óvodai barátjával.
Majd a gyerekek lerajzolták magukat és a legjobb barátjukat, s a rajzaikat összefűzve megalkottuk a barátságláncot, amely egész hónapban a csoportszobánk díszévé vált.
Végül arra a következtetésre jutottunk, hogy mi, bárkalakók, így együtt csoda jó kis csapatot alkotunk!

Baráti szívvel a bárkalakók és az óvó nénik: Sógor Melinda Ágota és Holló Éva Andrea

Képek