Boldogságóra Program

Közös Boldogságóra foglalkozást terveztem a Zeneovi szakkörbe járó gyermekekkel.Megbeszéltük a konkrét tervet, hogy mindenki tudjon készülni a saját tevékenységével.
Elkövetkezett a várva várt foglalkozás időpontja és a tevékenységet az óvoda tornatermébe terveztem, de időközben kiderült, hogy az az időpont már egy másik szakkörnek van fenntartva, ezért tartottuk meg a 7. sz. Süni csoport csoportszobájában. Aznap a csoportomban 15 fő volt jelen és a zeneovis gyerekek pedig 9 fővel vettek részt a foglalkozáson. Mivel ezek a gyermekek még nem hallottak a Boldogságóráról, ezért az elején elmondtam nekik röviden, „hogy ez egy különleges foglalkozás, ahol két csoport is jelen van és azért jöttünk össze, hogy egymástól tanuljunk. Mi most Boldogságórán veszünk részt és az optimizmusról fogunk beszélgetni. Biztosan nem tudjátok, hogy mit is jelent ez a szó, mindjárt meg is magyarázom.”
MI AZ OPTIMIZMUS?
A remény, optimizmus erőssége azt jelenti, hogy képes vagy a dolgok naposabb oldalát nézni. Bízol abban, hogy a jövőben valami jó dolog történik veled, célokat fogalmazol meg, terveket készítesz, hogyan érheted el ezeket, és ennek megfelelően is cselekszel.
A tevékenységre való ráhangolódásként: Fejlődési szemléletmódú nyújtást végeztettem a gyermekekkel. A zeneovis gyerekeknek már ez is nagyon furcsa volt és csak néztek nagy kerek szemekkel.
Utána következő játékok és beszélgetések során is nagy volt a csönd a gyermekek körében, mert nem mertek egymás között lazán, könnyedén megnyílni és kifejezni a gondolataikat, egy kissé bátorítani kellett őket. A téma sem volt egyszerű. Olyan életbeli helyzetekről beszélgettünk, ahol az egyik kisgyerek negatívan fogalmaz meg egy eseményt, míg a másik az optimistán, reménytelten beszél. Kértem tőlük, hogy gondoljanak ilyen mindennapos eseményekre és azt fogalmazzák meg pozitívan. Mielőtt ezt kértem tőlük, én több példán keresztül mutattam be nekik a negatív és a pozitív válasz adását. Ennek ellenére csak néhány gyerek volt aktív, aki bátor is volt és gondolkodott is a válaszon. Már ott a foglalkozás közben azt a tanulságot vontam le, hogy erről a témáról többet kell beszélgetni és máskor is visszatérni ehhez az optimista kifejezéshez, hogy tisztán lássák és érzékeljék a jelentését.
Érzékelve a gyermekek passzív viselkedését, ezért áttértem a népmese elmondására. erre az alkalomra Szutyejev: A négy kis ezermester meséjét választottam, amit a csoport csöndben és nyugalomban hallgatott végig. Utána megkérdeztem tőlük, hogy ki melyik szereplő lett volna a mesében. Erre a kérdésre már megeredt a nyelvük és szinte mindenki egyszerre szerette volna mondani a saját válaszát. Arra a kérdésemre, hogy kik voltak a mesében az optimisták és reménykedők, már sokkal többen jelentkeztek és adták meg sorban a feleletet.
Ezt követően bemutattuk a zeneovis gyerekeknek a Bagdi Bella: Pozitív gyerek vagyok… című dalát, mozgással, amit mindenki végzett. A Zeneovis óvodapedagógus utána átvette a vezetést. Együtt mondtunk el egy őszi mondókát változatos testmozgással és énekeltünk egy dalt, amit hallkan és hangosan is elismételtünk. Végül egy új körjátékot tanultunk a zeneovis gyerekektől, ami nagyon megtetszett a mi gyerekeinknek is. A körjáték végén párokat kell alkotni és a párok megölelik egymást. Természetesen a csoport tagjai csak a tagokkal, a zeneovisok pedig csak zeneovisokkal ölelkeztek. Úgy gondolom, hogy több közös találkozás után, a párválasztás is könnyebb volna és a két csoport tagjai is keverednének. Úgy gondolom, hogy a gyermeki kapcsolatok kialakítása más csoportbeli gyermekekkel, ilyen és hasonló alkalmak megteremtésével alakulhatnak ki és fejlődhetnek.
Aztán mindenkit leültettünk az asztalokhoz és kiszínezhették az optimizmus „mosolygó arc” jelét. A zeneovis gyerekek hazavihették a kis emblémákat. Közben szólt a zene. A végén minden kisgyermek kitette a szekrényajtóra a mosolygós vagy szomorú arcot. Mindenki jól érezte magát, ezért az ajtó tele volt mosolygós smiley – val.

Képek