Boldogságóra Program

A második téma az optimizmus gyakorlása volt, melyet heti tervnek megfelelően valósítottam meg. Cél, feladatrendszer: A gyermekek- felnőtt segítségével- legyenek kitartóak a kihívások során, győzzék le az akadályokat! Mindig mindenben találjanak valami jót!
Kiemelt fejlesztési terület, differenciált fejlesztést igénylők: az optimizmus gyakorlása, pozitív énkép formálása, siker-, kudarc esetén mutatkozó érzelmi megnyilvánulások, érzelmi képesség-érzelmek keltése, felidézése,
Hétfőn a relaxáció után a már megismert boldogság mondóka következett. Felelevenítettük, hogy mit jelent a hála, megbeszéltük az ezzel kapcsolatos egyéni élményeiket. Új gyermekeink azt fogalmazták meg, hogy mennyire szeretnek ebbe az új csoportba járni! „A másik csoport is jó volt, de ez sokkal jobb, mert ti mindig ölelgettek bennünket, és mindig figyeltek ránk, hogy mit szeretnénk!” Nagyon fontos a gyermekeknek a feltétel nélküli elfogadás, és a szeretet kifejezésének minden formája! A gyermekek ezt ösztönösen érzik, és egy nagyon gyors egymásra hangolódás, szeretet kapcsolat tud kiépülni. Ezek után áttértünk az optimizmusra. Mit is jelent számukra? Új gyerekeink még soha nem hallottak erről, csodálkozva hallgatták régi gyermekeinket, majd próbáltak bekapcsolódni a beszélgetésbe. Arra biztatjuk, tanítjuk őket, hogy lépjenek hamar túl a rossz érzéseken, mert azzal csak magukat mérgezik meg. Higgyenek a jóságban, abban, hogy minden rossz gyorsan elmúlik, hogy előbb – utóbb ki süt a nap! Legyenek kitartóak, ne adják fel vágyaikat! A végén pedig annál nagyobb a boldogság! A kudarc ne törje le őket, hanem küzdjenek céljaikért! Erre a régi gyermekeink már sok-sok példát tudtak mondani új társaiknak! Ezután következett a tükörjáték. Megbeszéltük ki miben ügyes, azt, hogy mindenki értékes! Nagyon változatosan fogalmazták meg a tükörben látottakat. Először többnyire külső jegyeket fogalmaztak meg, majd fokozatosan tértek át a gyermekek a belső tulajdonságokra! Ezután következett a Szomorú Szilárd, és a Boldog Blanka játék. Ez is nagyon tetszett a gyermekeknek! Rengeteget nevettünk! Ez a csapatjáték erősítette az összetartozást, a közös célt! Az udvari játék helyett ezen a napon elmentünk sétálni a gyönyörű őszi időben. Játszottunk, makkot szedtünk, számolgattuk, mókust láttunk, szaladgáltunk, gyönyörködtünk, nevetgéltünk. Kedden „Tódi törpe varázsszemüvege” című mesét hallgathatták meg a gyermekek. A mesét mindennap pihenő idő előtt is meghallgathatták a gyermekek. Tódi varázsmondókáját minden gyermek sokszor ismételgette. „Van nekem egy szemüvegem…” Elkészítette mindenki a saját optimista önarcképét. Elkészültek az optimista szemüvegek. Az új szülők először meglepetten látták. „Már farsang van?”- kérdezték félig viccesen. Nem értették! „Hiszen papírszemüveget farsangkor szoktak készíteni!” Ezek a belénk nevelt megszokások! Döbbenet volt számomra! Ezen nagyon elgondolkodtam. Az átlagtól való eltérés még a mai fiatal szülőkben is ezt hozza ki ösztönösen! Merjünk változtatni, kilépni megszokott kis világunkból, merjünk bátrak és mások lenni! Legyünk kreatívak, alkalmazzuk az önkifejezés minden formáját! Merjünk szabadok lenni, természetesen a társadalmi normákon belül! Mit is szeretnénk gyermekeinknek adni magunkból, a világból? Mi a célunk? A válaszom az: adni és kapni. A kölcsönösségen alapuló szeretet! Boldognak lenni! Az elkészült munkákkal játszottak, majd hazavitték. A hiányzó gyerekek is elkészítették otthon, és behozták az oviba megmutatni, játszani. Szerdán hallgattuk meg Bagdi Bella: Pozitív gyerek vagyok című énekét. Imádták a gyerekek! Újra és újra kérték, vele együtt énekelve, táncolva. Csütörtökön újra kérték a zenét, közben a rajz asztalnál alkottak minden félét, saját fantáziájuk alapján, közben jókat beszélgettünk az adott témáról is. Pénteken az óvoda udvarán termésekből kiraktuk az optimizmus jelét nagy méretben! A többi csoport kíváncsian nézegette, érdeklődtek iránta, így őket is bevontuk a közös alkotásba! A Boldogságvár második lépcsőfokára is felragasztottuk az optimizmus jelét! 

Képek