Boldogságóra Program

Önbizalom program
Október: Pozitív énkép
A hétfői napon kicsit nagyobb hangsúlyt tettem az otthoni hétvégi élményekre, mert volt születésnap, meg hosszú hétvégés gyerekem több is. A szőnyegre leülve elmondtam nekik, hogy mit fogunk a héten tanulni, gyakorolni, hogy mi az az önbizalom, mi az önbizalom program. A szekrényajtóra kitett hegycsúcsot néztük meg alaposabban, és magyaráztam, hogy nehéz feljutni a csúcsra, sokat kell hozzá küzdeni, meg hogy nem egyenes oda az út, de képesek vagyunk mindenre. Azt is megnéztük, hogy már a múltkor teljesített motiváló jövőkép emblémája a távcső, ott van alul, vagyis már egy szintet teljesítettünk. Elmeséltem a mesét, a tankönyvből, Jozifek Zsófi meséjét, Szilárdról, ami ugye interaktív, így folyamatosan figyeltek. Érdekes volt a mese, amúgy is cuki a manó benne, hasonlít egy kicsit a miénkre, Szellőre, és Szellire. Ki is vettük őket a dobozukból. Azt játszottuk, hogy elővettünk egy titkos kis tükröt a zsebünkből (ami a két tenyerünk volt) és jól megnéztük magunkat. Mindenki elmondhatta magáról, milyennek látja magát, mi az, amiben a legügyesebb. Nagyon okosan tudták megfogalmazni, mi az erősségük. „ügyesen öltözöm, szépen rajzolok, jól színezek, ügyes vagyok a legóban, ügyesen terítek, segítek anyunak….”Mondtam nekik, hogy holnap egymásnak fogják mondani, hogy miben jók, és házi feladatot is kaptak, mindenkinek meg kell néznie magát a tükörben, hogyan néz ki, mert holnap önarcképet rajzolnak. Költöttem nekik egy verset is, és azt mondogattuk:
Okos vagyok, szép is vagyok!
Nagyon, nagyon kedves vagyok.
Tudom már a verseket,
Ismerem a meséket.
Hogyha mégsem sikerül,
kitalálom legbelül,
Miben vagyok ügyesebb,
Hátha Te is megleled!

Kedden reggel kiraktam a folyosóra egy táblát, amire tettem egy nagy szívet, és rá kell írni: Én….vagyok!” vagyis a tulajdonságaink közül legalább egyet. Mi már el is kezdtük: mosolygós, szép, okos, stb. Az asztalnál szív alakú papírra, szívecskéket ragasztottunk a papír szélére, mert képkeretet készítettünk. Az önarcképet majd másnap rajzoljuk bele. Amikor végeztünk, megkérdeztem, ki csinálta meg a házi feladatot. Sajnos azért ennél több jelentkezőre számítottam, de nem baj. Egy kicsit játszottunk, a kezünkkel végig simítottuk az arcunk, hogy hogyan néz ki, mik vannak rajta, és miből mennyi van rajta. Itt azért volt nevetés, amikor befogtuk az orrlyukunkat, és furcsa hangon szólaltunk meg. Kértem a gyerekeket, hogy keressenek egy társat maguknak, álljanak egymással szemben, és az arcukat szeretettel megfogva mondjanak a pajtásukról valami jót, jó tulajdonságot. „szép vagy, cuki vagy, okos vagy, jó veled játszani, kedves vagy, jó barát vagy…” Annyira aranyosak voltak, megható volt ahogy fogták egymás arcát, és egymás szemébe mondták ezeket. A picik is nagyon ügyesek voltak. Akkor megettük a gyümölcsöt, és útnak indultunk a közeli erdőbe, hogy belenézzünk a kis rejtett tavacskánk tükrébe, de szomorúan tapasztaltuk, hogy a tó, kiszáradt. Sajnos csak a medrében sétáltunk egy jót. Nem hagytam annyiban, hazafelé a játszótéri mesterséges tavat is megtekintettük. Bár tudtam, hogy a kis kerítés miatt nem tudunk a tó közvetlen partjára menni, azt azért meg tudtuk nézni, hogy mindent visszatükröz a tó vize.
Szerdán megnéztük magunkat jól a tükörben, milyen a fejünk, mik vannak rajta, milyen a színe, formája. Elővettük a tegnapi szív képkeretünket, és mindenki lerajzolta önmagát, vagyis önarcképek készültek. A képeket a szekrényre ragasztottam, ahol mindenki megcsodálhatta őket. A mai mese a Békakirályfi volt, ami nagyon jól tükrözi szerintem, hogy nem a külcsín, hanem a belső a fontosabb. Maga a mese is nagyon aranyos, szerették is. Gyakoroltunk néhány verset, azután Bella Tükördalára lehetett táncolni, énekelni. Az aulában megnézhettük a Búzavirág csoport műsorát.
Csütörtökön az Állami Bábszínház Péntek Úr csodálatos barátai című előadást néztük meg, ami pont arról szól, amit eddig is tanultunk, hogy hogyan kell az embereknek a mások bizalmát elnyerni, és hogyan kell szeretetünket kifejezni, megbecsülni egymást, hogy eloszlassuk félelmeinket. Figyeljünk egymásra!
Pénteken a munkafüzetből kimásolt tükörbe kellett az arcképüket lerajzolni, és nagyon örültek neki, hogy hazavihetik anyukájuknak. Örülök, hogy ma már kicsit jobban is sikerültek ezek a rajzok, és élvezték is lerajzolni. Nagyon jó volt, hogy a képre rá volt írva: „Kedves vagyok!” Volt aki meg is kérdezte: „ az enyémre is rá van írva, hogy Kedves vagyok?” Amikor a szőnyegre ültünk, kicsit átbeszéltük, hogy mit láttunk tegnap a színházban. Szuper ügyesen vették észre, a mese lényegét, élményekkel teli szenvedéllyel rágtuk át a mondanivalót. Ehhez kapcsolódva soroltunk fel jó tulajdonságokat, hogy milyenek is vagyunk, mosolyogva, nevetve, és itt a versünket is gyakoroltuk, a hála verssel együtt. Sőt a testünk szeretetéhez, hogy mindenki ügyes, és szép, újabb verset mondtam nekik, hogy még jobban erősítsem bennük, fogadják el magukat úgy ahogy vannak, mert így jók, ahogy vannak.
Hálás a szívem, mert itt vagy Velem.
Hálás a lelkem, mert foghatom kezed.
Hálás vagyok, ha mosolyogni látlak,
Tudom akkor valamit jól csináltam.
Hálás vagyok, ha átölelhetlek,
és megnyugtathatom kicsi szíved.
Hálás vagyok, ha figyelsz rám,
és a tudásod adod át.
Együtt vagyunk erősek,
együtt vagyunk egészek.

Képek