Boldogságóra Program

A hála témakört jártuk körbe a 4. a osztállyal. Ez a témakör nagyon sok élményt felidézett a gyerekekben, amelyet szívesen megosztottak egymással és velem. Eddigi életük során megtapasztalhatták már többször is ezt az érzést, melyet nehéz megfogni és leírni, de a mindennapjainkban is gyakran jelen van. Elkezdtük az átélt élményeik és történeteik által felépíteni a hála szó fontosságát és értékét a mindennapjainkban, az életünkben. Az egészen apró, mindennapos kis jó cselekedetektől, amivel hálájukat fejezhetik ki osztálytársaik, családtagjaik felé, eljutottunk egészen mélyebb témákig. Soroltak olyan eseteket, amikor baleset érte őket és valaki segített rajtuk, elhagytak valamit és a kedves megtalálónak hálásak lehettek a számukra fontos megtalált dologért. Megbeszéltük, hogy ezekben az esetekben ők voltak hálásak és milyen eszközökkel, szavakkal fejezték ki a hálájukat a másik ember felé. Majd olyan eseteket is soroltunk, amikor valaki irántuk érzett hálát, ők a ,,másik oldalról” tapasztalhatták meg a hála érzését. pl. Szüleikkel a megunt régi játékaikat, ruháikat eladományozták és hálásak voltak érte azok a gyerekek, akik megkapták. Ez jó érzéssel töltötte el őket.
Beszélgetéseink alkalmával komolyabb témákat is érintettünk. Az osztály tanulója egy nevelőszülőknél élő kislány. Ő figyelmesen hallgatta a társai történeteit, az elhagyott és megtalált ceruzákról, a régóta áhított és megkapott videójátékokról, melyekért hálásak voltak a többiek. A háladal meghallgatása után elérzékenyült és egyszer csak kifejtette az osztály felé, hogy szerinte többféleképp érezhetünk hálát. Vannak „kisebb” hálák (pl. elhagyott torna póló elhagyása-megtalálása), illetve „nagyobb” hála, amit fontosabb dolgoknál érzünk. Ő hálával tartozik a nevelőszüleinek, akik már hosszú évek óta szeretetben nevelik és örül, hogy ide tartozik ebbe az osztályba, ide járhat iskolába, ott lakhat az ő házukban. A többiek is elgondolkodtak a kislány szavain és egy általam olvasott tanmese után, mely segítő állatokról szólt, akik segítenek látássérült, hallássérült, mozgásban akadályozott gazdáikon, mélyebb érzésekről is elkezdtek beszélni. pl. Mindennapi dolgaink mellett, elfelejtjük sokszor, hogy hálásak lehetünk azért, mert van családunk, barátaink. Tudunk örülni apróságoknak és meg tudjuk osztani velük érzéseinket. Hálásak lehetünk azért, mert van hol élnünk, meleg van a házunkban. Van mit ennünk. Van lábunk és tudunk szaladni a labda után. Van kezünk és tudunk rajzolni, írni, enni, ölelni. Van szemünk ás látunk. stb stb.
Nagyon tanulságos volt ez a beszélgetés mindenkinek.
Elhatároztuk, hogy a következő alkalommal kis Hálabefőtteket fogunk készíteni, melyekben kis cédulákat rejtünk el, hogy miért is lehetünk hálásak.
Az első alkalommal papír alapon kinyomtatva kaptak befőttes üvegeket és párban dolgozva készítették el porpasztellel kiszínezve a szebbnél szebb munkákat. Kis cédulákat gyártottak, melyeken olyan fontos kulcsszavak szerepeltek, mint család, barátok, otthon. Nagyon élvezték ezt a feladatot és a legjobb volt benne a közös alkotás öröme. A második alkalommal kis befőttes üvegeket vontak be fonallal, melyet aztán még tovább díszítgettek kedvükre gyöngyökkel, csillámmal, különböző díszekkel. Az üvegben kis üzeneteket rejtettek el, amiért hálásak. Mindenki annak adta oda az üveget tele üzenettel, akinek szerette volna. Többen adták barátnak, barátnőnek, de a legtöbben az édesanyjuknak vitték haza. Többek között ilyen üzeneteket kaptak a kis befőttekben az anyukák: „Hálás vagyok, amiért szeretsz.”, ” Hálás vagyok, amiért felnevelsz.” , „Hálás vagyok, amiért én és a tesóm vagyunk neked a legfontosabbak.”
Én is kaptam egy kis befőttet. Az enyémben ezek az üzenetek álltak: „Hálás vagyok, amiért kedves tetszik lenni és megszerettette velünk a matematikát.” „Hálás vagyok, a Boldogságórákért.” stb.
Jó hangulatban, hálásan zártuk le ezt a hónapot és izgatottan várjuk a következőt.
A 4.a osztály és Anett néni

Képek