Boldogságóra Program

Fenntartható boldogság
A reggelt napindító mozgással, zumbával kezdtük. A katica elveszett pöttyei című mese elmondása után beszélgettünk arról, hogy egymás segítése, támogatása miért fontos, kitől várnak olykor segítséget és miért Tőle. A családtagok után a barátok szerepe jelentősen megmutatkozott a válaszokban. Kipróbáltunk egy, a mesén alapuló segítségnyújtást. Egy vállalkozó “bajbajutott” kislány egy kis szőnyegre feküdt, Őt egy kis társa kezdte vonszolni a terem egyik végéhez (mint ahogyan Nagykaticát cipelte Kiskatica). Megállapítottuk, hogy egyedül ez nehéz feladat. Kértem, hogy hívjon valakit a csoportból segítségül. Legkedvesebb barátnőjét hívta a kislány, aki jött is és már ketten húzták a bajbajutott társukat. Megfogalmaztam, hogy milyen érdekes, hogy egy vékony kislányt hívott segítségül, nem pedig a csoport legerősebb tagját. Elmondták, hogy így már könnyebb a társ vonszolása. A két lányt újra megkértem, hogy hívjanak egy-egy újabb segítőt magukhoz. Már-már megemelkedett a kislánnyal a szőnyeg, ahogy minden segítő együttdolgozott. Ekkor újabb kérésre mindenki még egy segítőt hívott és szinte már repülő szőnyegen suhantak a bajba jutott kis társukkal. Hamar meg tudták fogalmazni, hogy az összefogás, az egymás segítése hatalmas erővel bír. A szőnyegen “bajban lévő” szerepet szinte mondenki ki szerette volna próbálni, hogy megérezzék társaik összefogását értük. Elmagyaráztam, hogy ami egynek nehéz, az soknak könnyebb. Mindannyiunk fontos valakinek, valamiért, ezért jó, hogy mi vagyunk, létezünk!
Körbe álltunk és minden gyermekhez fordulva, szemébe nézve azt mondtam: “Jobb veled a világ!” Ezután többszöri hallgatásra megtanultuk a Bagdi Bella Jobb veled a világ című dalát és közben táncoltunk rá. A dal végén minden gyerek a barátját megölelte és azt monda Neki: „Jobb Veled a világ!” Ezt szemmel láthatóan teljesen őszintén, tiszta szívből mondták!
A boldogság fenntartásához szükséges egymás támogatása is. Ennek mottóján megkértem a gyerekeket, hogy ezen a héten 5 otthoni tevékenységben segítsenek valamely családtagjuknak. Kértem a Szülők segítségét zárt facebook csoportunkban, hogy a Fenntartható boldogság témánkhoz kapcsolódóan írják le és küldjék el az otthoni teljesítéseket. Már a meghirdetés estéjén jöttek a szülői jelzések: „Köszönjük, xy rég volt ilyen lelkes!”, „….ez nálunk mindennapos, de aranyos volt az extra lelkesedés😊”.
Volt olyan gyermek, aki kérte az édesanyját, hogy írja le nyomtatott betűkkel a teljesült vállalást és Ő lemásolja, hogy saját írásával hozza azt be. Egy kisfiú megbetegedett a héten, ezért otthon maradt. A határidőt betartva azonban saját kézírásával leírta a teljesüléseket (Ő már tud írni önállóan ) és befotózva elküldette az édesanyjával messengeren. Egy édesanya pedig nem volt rest szerkeszteni egy kis füzetet, amibe beleírta kislánya feladatvállalásait. Minden feljegyzést szülők által aláírva kaptam vissza és 1-2 hétvégére átcsúszott gyermekkel, de mindenki lelkesen teljesítette a feladatát. A megbeszéltek szerint tették mindezt azért, hogy szüleiknek, testvérüknek segítsenek! Természetesen egy matrica is járt a feladathoz. Összefoglalóan statisztikát készítettem a vállalásokból, hogy tudjam, milyen típusú feladatokból vették ki gyermekeink a részüket. Tapasztalatomat megosztottam zárt facebook csoportunkban a szülőkkel és a gyerekekkel a csoportban. Megbeszéltük, hogy ebből egy heti rutint szeretnénk kialakítani, egy nap- egy segítség címmel. Extra lelkesedésükről kérdezve a gyerekeket elmondták, hogy jó érzés volt segíteni, „olyan boldog érzés volt” és büszkék magukra, amikor segítettek egy szerettüknek. Elmondhatom, hogy ennek a témának minden pillanata melengette a szívemet!

Képek