Boldogságóra Program

Június elején a segédanyagban található idézetek megbeszélésével hangolódtunk az utolsó boldogságórás témához. A gyermekeink már tudják, hogy a boldogságunk megőrzéséhez, a jóllétünkhöz nekünk is sokat kell tennünk. Illetve, arra is oda kell figyelnünk, hogy ne csak mi, de a körülöttünk élők is boldogok legyenek. Sok esetben nincs más dolgunk, mint elfogadni az embereket, megérteni és nem bántani őket, amit a Katica elveszett pöttyei című mese is tanít nekünk. Továbbá, ha egy kicsit könnyebb a helyzetünk, mert előnyösebb kinézettel, vagy képességekkel rendelkezünk, azzal sem szabad kérkedni, nehogy úgy járjunk, mint szegény Nagykatica. Kiszíneztük a mese szereplőit, hogy ezeket a tanulságokat sose felejtsük el. A katica barátai hősiesen segítették Nagykaticát, június hónapban pedig megemlékeztünk a „mi” hőseinkről, az apukákról, nagypapákról. Idézetbe, versbe fűzve emlékeztettük őket, milyen fontos szerepet töltenek be ők is az életünkben, és ahogy anyából, úgy apából is csak egy van. Megosztotttuk egymással, kinek mi volt a tanév legmeghatározóbb, legszebb pillanata. Meglepődésünkre, mindenki kicsit másra gondolt, s talán a beszélgetés alatt mindenkiben megfogalmazódott, hogy milyen szerencsések vagyunk, hogy ennyi élményben, örömben volt részünk ebben a tanévben is. Mert úgy hiszem, hogy a hála az alapja fenntartható boldogságnak.

Képek