Boldogságóra Program

Ez a hónap nálunk a tánc jegyében telt, ami sok pozitív élménnyel színesítette az életünket. Azért választottam a táncot testmozgásként, mert a zene kiválasztástól az ötletelésig, a próbákon át szerintem nagyon jó közösségformáló erővel bír.
Már a zene kiválasztása sem volt egyszerű feladat, hiszen mindenkinek más az ízlése a zene területén, de meglepően hamar sikerült kompromisszumra jutnunk, s olyan zenét találni, ami mindenkinek a kedvencévé vált. A táncelemek között voltak egyszerűbbek és bonyolultabbak is, amik az egymásra való odafigyelést, az egymásnak való segítést igényelték.
A próbák alatt persze voltak mélypontok is, amikor a gyerekek azt mondták, hogy ezt ők nem tudják megcsinálni, fel akarták adni. Elsősorban az önbizalmukat kellett helyreállítani. Ilyenkor a Boldogság órák során megismert önbizalom erősítő technikákat is alkalmaztunk, valamint felidéztük korábbi pozitív tapasztalatainkat és élményeinket. Megnéztük például azt a táncot, amit Bella Pozitív gyerek dalára adtunk elő tavaly. Közben újra átéltük azokat a pozitív élményeket, amiket akkor éreztünk. Azt mondtam nekik, ha akkor meg tudtátok csinálni, most is sikerülni fog, hiszek bennetek. Aztán egyszer csak eljutottunk odáig, hogy már figyelték, segítették egymást tanácsaikkal vagy akár egy mozdulat bemutatásával.
Az „Önbizalom-hegyén” haladtunk előre szépen fokozatosan, míg össze nem állt a műsor. Közben sokat nevettünk, viccelődtünk. Törekedtem arra, hogy a tánc ne kényszer hatására szülessen meg, hanem azért mert ők is akarják.
A Széchenyi kihívással párhuzamosan, mi is részt vettünk a saját Széchenyi kihívásunkban, ugyanis városháza előtti téren lévő Széchenyi szobornál is előadták a táncot a gyerekek.
A gyerekek visszajelzéseik alapján nagyon jól érezték magukat. A megérdemelt munka jutalmaként a kis csapat egy közös fagyizással zárta a napot.
Elmondhatom, hogy nagyon büszke vagyok az én Pimpikéimre! Köszönöm gyerekek!

Képek