Boldogságóra Program

Úgy belemerültünk a megbocsátásba, annak játékos gyakorlásába, hogy elfelejtettünk fényképezni :).
Az első alkalommal felidéztük a tavaly hallott „Ha valakit megbántottál” versikét és a Bocsika! játékkal színpaddá változtattunk egy színes kötött pokrócot, arra álltak a gyerekek párosával, hármasával, többesével, hogy eljátsszuk, ami bánt minket és feloldjuk a „feszültséget” (ahogy az egyik kislány mondta).
Legközelebb cicává változtunk és kifújva a haragunkat nyújtóztunk, persze a nyávogás sem maradhatott ki, anélkül nem is lettünk volna igazi cicák. A relaxáció után Barry Timms: Bocsánat! című meséjét hallgatták meg két jó barátról, akik bizony csúnyán összevesztek. Az érzelmekkel átszőtt mese a saját érzésekkel kapcsolódott, amikor a gyerekek feladata saját arcuk megrajzolása volt miután megbocsájtottak nekik, majd miután ők bocsájtottak meg valakinek. Gyakoroltuk a Ho’oponopono dallal a varázsszavakat is, készültünk a harmadik megbocsájtás témájában barangoló boldogságórára. Végül a megbocsájtás ajándékát is magukkal vihették, hogy érzéseik szerint színezve továbbadhassák.
A harmadik boldogságóra a témában mókával, játékkal telt. Vicces nyelvtörőket próbáltunk kimondani, majd megbeszéltük, hogy bármilyen viccesen is hangoznak, itt bizony valaki megbánt valakit és szükség van bocsánatkérésre és megbocsátásra. Folytatásként felidéztük a varázsszavakat és jöhetett a zombi, persze igencsak nehéz dolga volt, mert mindenki nagyon gyorsan talált egy megfelelő varázsszót. Az egyik legszebb jelenet az volt, amikor az egyik kisfiú, aki még nem jól formálja a szavakat, szavak helyett inkább megölelte a zombit. 🙂
A nagy vadászat után jöhetett egy kis pihenés a hónap dalát hallgatva.

Képek