Boldogságóra Program

Az elmúlt hetekben nehéz érzésekről beszélgettünk a gyerekekkel. Olyan emlékeket osztottunk meg egymással, amikor valamiért nem éreztük jól magunkat. Gyakoroltuk, hogy hogyan lehet ezeket a rossz érzéseket legyőzni és hogy ez miért is fontos.
Felelevenítettünk több témát is az elmúlt alkalmakból amik nélkülözhetetlenek a megküzdéshez: a család és a barátok azok, akik leginkább támogatni tudják az embert; az elhatározás, a cél nélkül, hogy „Jól akarok lenni!”, nem tudunk túljutni a nehézségeken; a jó cselekedeteket is összekapcsoltuk ezzel a hónappal, mert a másik vigasztalása, segítése, felvidítása mind nagyon fontos részét képezik a rossz érzések legyőzésének; a pozitív gondolkodás nélkül, hogy „Képes vagyok rá!”, nincs siker.
Cápák között hajóztunk és csak egymásra számíthattunk. A gyerekek nagyon figyeltek egymásra, kihúzták társaikat a „vízből”, összekapaszkodtak, hogy a maradék hajókba mind beférjenek, és senkinek ne essen baja. Fel is adták a cápák a küzdelmet. Győztünk!
Megnéztük a Head up! animációt, nevettünk a mókás kiskecskén, beszélgettünk arról, hogy a gyerekek és a felnőttek is tanulnak egymástól és ez milyen fontos, milyen jó, hogy figyelünk és számíthatunk egymásra, ha akadályba ütközünk.
Különféle hóvirágokat alkottunk a testünkből, reményt gyűjtöttünk a virág szimbolikájából és vigaszt.
A harmadik alkalommal egy vicces arcizom lazítás után egy közös pajzsot festettünk, amely megvéd minket minden rossz érzéstől.
És persze minden alkalommal lazultunk, simogattuk nem csak magunkat, hanem egymást is, mert Ellazulni, jaj, de jó!

Képek