Boldogságóra Program

Az ötödik Boldogságórához érkeztünk. Saját magam elé tűztem ki az első célt: szeretném, hogy a gyermekek valóban Boldogok legyenek, zökkenjenek ki a hétköznapokból, töltődjenek fel, szerezzenek minél sokoldalúbb tapasztalatokat a Boldogságórán. Igyekeztem nemcsak a kézikönyvből anyagot gyűjteni, hanem az oktatási segédanyagokat is figyelembe vettem. Az eddig kialakított jól bevált rituáléval indítottam a nap eseményeit. A varázsládára ültettem „Boldog Dórát”. A gyermekek, ahogy érkeztek az óvodába, szinte mindenki már magától mondta ma Boldogóra lesz. Vidám bábozásba kezdtek, amelybe én is bekapcsolódtam. Átismételtük a meséléshez hívó mondókát, egyre többen bekapcsolódtak, még a távolabb játszó gyermekek is. A mi csoportszobánk falán középen van egy óriási Boldogvár, két tündérrel. Felhívtam a figyelmüket, hogy nézzük meg jobban egy kicsit, hol járunk, mi a célunk a lépcsőkön való fölfelé haladással. Minden eddig megtett lépcsőről mondtunk pár szót közösen. Megígértem nekik, hogy ha elérjük a célunkat, bejutunk a kapun, akkor valami kellemes meglepetés fogja őket várni. Nemsokára meg is jött a kérdés, amit vártam: Ma mit fogunk a lépcsőfokra feltenni? Kezdő relaxációs gyakorlatnak a „Dagasztást” választottam, hogy kicsit bemelegedjenek. A gyermekek már maguktól kérték: „fogunk táncolni is? A hónap dalát hallgatva, improvizáltak mozdulatokat, párosával, egyénileg, csoportosan mozogtak. Már alig várták a célba dobó játékot, mert reggel az asztalra készítettem a szükséges eszközöket. Két csapattal játszottuk el többször is a játékot. Beszélgettünk milyen érzés volt, amikor nem sikerült a célba dobás, milyen volt, amikor sikerrel jártak. Beszélgető kört kezdeményeztem. Mi az álmuk? Mit kell tenni a célok elérése érdekében. Kezdetben segíteni kellett őket, hogy mire gondoljanak. A dajka nénivel kezdtük a beszélgetést, majd személyes példákkal inspiráltam őket. Bátrabban kezdtek ezután nyilatkozni. Örültem, hogy egyszerű dolgokat fogalmaztak meg. (szépen rajzolni, úszni, úgy énekelni, mint apa) Tudatosítottam bennük, hogy a céljainkért tenni kell. Beszélgettünk arról milyen az, ha tudatosan készülünk egy-egy célunk elérésére, és miket kell tenni hozzá. Boldog Dóra meséje következett. „Ez hideg!” Pingvines mesére esett a választásom. A mesehallgatás szokásait megtartva a mesepárnákon helyezkedtek el, meggyújtottuk a mesegyertyánkat. A képzelőerejüket hívtam elő, igyekeztem előadásmódommal a mesét minél jobban megjeleníteni. Mi is kispingvinné változtunk, a „pingvinek a jégtáblán” mozgásos játékot játszottunk el. Közösen megfogalmaztuk a játék célját, az a legügyesebb pingvin, aki a legkisebb jégtáblán sem esik bele a vízbe. Egy felszabadult, izgalmas, vidám játék következett. A jégtömbről leesett pingvineket, a további célok elérésére biztattuk. A nap zárásaként felhelyeztük a Boldogság várára a célok elérésének a jelét, és persze a Boldog vagyok dal sem maradhatott el. Kértem a gyermekeket, hogy otthon is beszéljenek a Boldogságóráról. Meséljék el, hogy milyen volt a napjuk, hogyan érezték magukat, milyen játékokat játszottunk. Szülői megbeszélésen, a készült fényképekből, diavetítést fogok bemutatni a szülőknek, hogy ők is jobban megismerhessék a Boldogságóra programját, eseményeit.

Képek