Boldogságóra Program

Játékos Manó mesés utazásunk folytatódott. Több alkalommal beszéltünk a témáról. Kezdésnek Szőlő Szeli interaktív meséjét hallgatták meg. Lerajzolták a Szőlő családot és a Mesekunyhót, mindenki elképzelése szerint jeleníthette meg, majd egy közös plakátot készítettünk belőle. Szőlő Szelli bátorítására egy „bátorság táncot” állítottunk össze a gyerekek közös ötleteiből, amit végül eltáncoltunk. A mozdulatsor után folytatódott a történet a varázscsizmákkal, amit utána el is készíthettek. Színezték, rajzokkal díszítették a kis csizmákat. A foglalkozást követő napokban segítségül hívtuk a bátorság táncot és a varázscsizmákat, amikor valaki félt. Beszélgettünk arról, hogy ők mitől félnek, a félelmet le lehet-e győzni? Hogyan lehet legyőzni. Pl.: többen a sötétben félnek este, megbeszéltük, hogy kipróbálják ilyenkor a bátorság táncot eltáncolni a gondolataikban, vagy felhúzzák ők is a kis csizmáikat, mint Szőlő Szelli. Feladatnak kapták, hogy kérdezgessék apát, anyát és a tesót/kat ők hogyan tudtak megbírkózni a félelemmel.
Egy másik foglalkozás keretein belül felidéztük Szőlő Szelli ijedségét a hegymászástól. Majd eljátszottuk a mérföldkövek játékot. Amikor rádöbbentek, hogy mérföldköveik nekik is vannak, nagyon örültek és izgatottak lettek. Ezután a Ki mit tud az állatvilágban játékot játszottuk, ami után tartalmas beszélgetés következett arról, hogy ki miben érzi magát ügyesnek. Akadtak, akik az öltözésben, vagy anyának a sütés-főzésben segítségben vagy a focizásban érezték magukat ügyesnek. Arra is kitértünk, hogy nem kell mindig mindenben ügyesnek lenni, de próbálkozni ér és sosem szabad feladni a próbálkozásokat, mert mindig csak erősebbek leszünk, mint a mesékben a próba tételek után a királyfiak vagy szegény legények, hiszen végül ők is elnyerik jutalmukat.

Képek